Nem egyszer túráztunk már a határokon át, vagy épp azok mentén. Nem ritka hogy a hegyláncok országokat, tájakat választanak el; de talán sehol annyira kifejezett nem volt ez mint ezúttal!
A Karavankák a Déli-Mészkő-Alpok része, nem a legmagasabb ugyan, méreteiben, formában ha nem is vetekszik mondjuk a Dolomitokkal, de annál csendesebb, kevésbé"turistás" hely; és nem utolsósorban közelebb is van. ! Ausztria és Szlovénia között húzódik kelet-nyugati irányban; határán Északnak és Délnek egyik oldalon fehér-szürke, zord falakkal, másikon szelíd zöld alpesi rétekkel; és határán a télnek és a tavasznak is, különösen ottjártunk idején, kora nyáron. Kis túrabeszámoló alább, egyik eddig be nem járt, szépséges túracélunkról!
 |
| Az északi oldal, eső után |
Június 1.
Vigasztalan esőben utazunk. Ausztria felől közelítünk; keresztül az Alpok keleti vonulatain, le a Dráva völgyébe, számolva az órákat amikor megérkezünk és nincs mese, ki is kell szállni akkor ... De végül Klagenfurt táján kezd alábbhagyni a csapadék, és mire ismét felfelé autózunk a célegyenesben, már alig csepereg. A Feistritz patak völgyében (Bärental; a völgynek saját neve van) hamarosan érjük azt a pontot, ahol az aszfalt véget ér, és ahol mint tudjuk, a kaland kezdődik ... Autót próbára tévő három kilométer a végső megközelítés a víz mosta, köves szekérúton, de szerencsésen eljut mindenki a parkolóig - bár mint később látjuk, teljesen feleslegesen.
 |
| Úton a Klagenfurter Hütte felé |
Borult még az ég, de szűnő esőben indul a 3-4 kilométeres rövid gyalogtúra a Klagenfurterhütte (menedékház) felé, ahol mai szállásunk lesz. Több útvonal vezet ugyanoda, egymástól nem messze kanyarogva vagy épp kanyarokat levágva a völgyön át, néhol a csapat is szétválik, de végül mindenki együtt a háznál, 1664 méteres magasságban. Itt az erdő vége is nagyjából, kibontakozik a kilátás, feljebb szállt már a felhő is; előttünk a holnapi cél: a Hochstuhl vad északi falvonulata.
A ház váratlanul csendes, alig vagyunk, ami kellemes meglepetés. Ehhez képest némi vita van foglalásunk körül, úgy tűnik a vendégmunkásokból élló személyzet nem áll a helyzet magaslatán az online foglalórendszer használatát illetőleg. De sebaj, jut azért persze hely, és miután ágyainkat birtokba vettük, még vár ránk egy kisebb túra, köszönhetően a hosszú júniusi világosságnak. A háztól délre emelkedő Kosiak 2024 méteres csúcsára egy óra alatt érünk fel (zsákjaink természetesen a házban pihennek addig). Kereszt, csúcsélmény, kilátás, hegyeken fennakadó szürke felhők, szóval minden ami kell a magunkfajta hegyjáró lelkének ... Visszaútra van másik ösvény, így kis körtúrával hódíthattuk meg hegyünket.
 |
| Az első csúcs: Kosiak, 2024 m |
 |
| Kosiak - borús égbolt, derűs csapat :-) |
Június 2.
Kora reggel, tisztul az ég, csodás nap a láthatáron! Korán indulunk, hamarosan a távolból lehetetlenül meredeknek tűnő törmeléklejtőn kapaszkodunk a főgerinc felé. Váratlanul néhány láncos szakasz is akad, nem vészes persze. Gyorsan elérjük az országhatárt jelző köveket a Bielschitza-nyeregnél. Itt helye van egy kis kitérőnek is, a zsákokat letéve a Bielschitza -csúcsra is felkapaszkodunk, meredeken, a végén itt-ott kezeket is használva, 1958 méter magasan elérve a szikás csúcsot. Lepillanthatunk a mélybe elhagyott szállásunkra, felette az északi falak meredélyei, még feljebb pedig a fő cél, a Hochstuhl/Stol 2237 méter magas tömege.
 |
| A kevés kapaszkodós helyek egyike |
 |
| Kalandos kis kitérő a Bielschitza-csúcsra |
Rövid pihenő után indulunk is. Utunk néhány kanyarral bevezet egy tágas sivár katlanba, ahol szerpentinben folytatódik, a meredek omladékon. Mellettünk megjelennek az első, kis hófoltok; fenn, az úton pedig a nagy és meredek hómező ... Némi tanakodás, mert téli felszerelése nincs a társaságnak. Végül egy hó- (és út-)-mentes, meredek törmeléklejtő mellett döntünk, ahol némi nyers erővel, sok fáradsággal de biztonságosan jutunk fel a csúcs közelébe. Kegyetlen kaptatás veszi kezdetét, egy lépés előre, kettő vissza a laza omladékon; az az érzésem hogy szó szerint magunk alá gyűrjük a hegyet ... De egyszer mindennek vége van! Ott állunk fenn, nem a tetőn még, de közel már hozzá. Az időközben megszaporodó felhők néha eltakarják a szlovén oldalon magasodó előcsúcsot, fentebbről a Stol-menedékház is előbukkan. Még egy rövid emelkedő a már szelídebb lejtésű kőtengeren és fent vagyunk! A felhők között kilátás északra és délre: a Klagenfurti-medencére ás Szlovéniára; apró ékszerként előbukkan a Bledi-tó is a távolban ...
 |
| Kő kövön - már az omladékbánya után |
 |
| A csúcsgerincen |
... Pihenő, gyönyörködés, de nem túl sokáig mert a felhők szaporodnak, és az út is hosszú még előttünk; így hamarosan útnak indulunk tovább, nyugat felé. Jelzetlen törmelékes úton ereszkedünk le körülbelül kétezer méterig. Innen hosszú, közel vízszintes panorámaút jellegét ölti az ösvény, (a"Panoramaweg Südalpen", a Déli-Alpok-beli panorámaút egy szakaszán járunk); inkább a főgerinc déli oldalán, de itt-ott kibukkanunk a túloldalra is. Jobbra a vad letörések alatt a Dráva, balra szelíd, zöld lejtők alatt a Száva kanyarog a mélységben; a folyókon túl a Tauern és a Júliai-Alpok nagy hegyei; míg mi a virágos réteken túrázunk idefenn...
 |
| Kilátás nyugat felé - erre megyünk tovább! |
 | |
| Pompás tárnics |
Később valamelyest magasságot veszítünk; erdei szakaszok is következnek; fenyők és bükkök árnyélában. járunk. A Bärensattel /Medvedjak -nyeregnél elhagyunk egy romos tanyát (másnapi utunk fordulópontja lesz ez ahely, eddig kb ugyanott jövünk vissza haolnap); majd egy csinos (de bezárt) menedék(?)házat is elhagyunk (Belska Planina) mielőtt elérjük az út mélypontját, a Suha /Maria Elend -nyeregnél; egészen 1440 méterig süllyedtünk.
 |
| A Golica tömbje, oldalában vár ránk a menedékház |
Előttünk, utolsó akadályként a Golica / Kahlkogel 1840 méteres, meredek, kettős füves kúpja magasodik (szűkebb hazámból a pilisi Nagy-Kevélyre emlékeztet némileg ...) Itt döntést kell honi, merre tovább: aznapi szállásunkhoz, a Golica- menedékházhoz tartsunk-e egyenesen, kevés emelkedéssel, vagy tovább a gerincen a Golica csúcsára, és onnan leereszkedve a házhoz. Utóbbit propagálom, mert titkon csodát várok az amúgy kevésbé jelentős hegyen :-) - másnapra pedig eső ígérkezik... Végül a többség velem tart, vállalva a plusz néhány száz méter szintet. És nem is hiába, láss csodát, mert ilyenkor ez a nárciszok hegye! Édes ilatot hord a szél; egyre több fehér csillag a zöld gyepen, míg feljebb a déli oldal már fehéren hullámzik a rengeteg virágtól! Hab a tortán, mondhatni, némi képzavarral; mesés ajándék egy hosszú nap végére! Nemrég a Bihar-hegységben, sáfrányvirágzás idején láttunk hasonlóan szépet; ez a látvány is méltó párja a lila mezőknek.
 |
| A nárciszok hegye - alant a Golica-menedékház |
A csúcs ezután már nem is olyan fontos, csak páran kapaszkodunk fel, és gyorsan fordulunk is mert a szél már hűvös és vihart ígérően sötétül az ég.
A házhoz gyors ereszkedéssel, épp a záporral együtt érkezünk. Odabenn csak mi vagyunk, vasárnap esti csend várna, de a ház fura de annál vidámabb ura gondoskodik a hangulatról: retro zene, buli, tánc következik -a hosszú és fárasztó nap ellenére, késő estig :-)
Június 3.
Ez a nap sem lesz rövid! Ráadásul eső ígérkezik, így korán indulunk, reménykedve a téves prognózisban.
A visszaút részben a tegnapi útvonalunkon vezet, a Golica csúcsát most már elkerülve, a gyepes déli hegyoldalban, keskeny ösvényen haladunk. Nem járunk még messze a menedékháztól, amikor az első cseppek hullani kezdenek ...Ez még nem vészes, inkább a tegnapi eső nyoma az, a felázott földes -agyagos út csúszik kegyetlenül! Van aki előveszi a hómacskát... van aki ügyesen egyensúlyoz, és vagyok én aki nagyot esik :-) Semmi baj, gyorsan talpon vagyok a dicstelen helyzetből, csak a bot fogása furcsa valahogy... Ekkor látom hogy a jobb kisujjam derékszögben kifelé áll. Hopp, ez bizony kificamodott! Első meglepetésemben gyorsan helyre is húzom; csak később jut eszembe hogy orvos is van a csapatban . De gondolok arra is, nagy hálával, hogy a túracsapat tizenkét éve alatt ez volt eddig a legsúlyosabb "baleset"!
A csúszós pályának szerencsére a Suha-nyeregnél vége, innen kényelmesen haladunk tovább, de kilépünk, mert most már eseget az eső, és ködbe borul a tegnap is megcsodált táj. Elérve a Bärensattel nyergét, letérünk tegnapi utunkról (vagy 7-8 kilométer volt az ismétlés eddig); elhagyjuk a főgerincet, visszatérünk Ausztriába. Meredek az út lefelé; köves-gyökeres csapás vezet le a fenyvesben, de további esés-botlás nélkül leküzdjük a hétszáz méter szintet. Éppen az aszfaltos út végéhez érkezünk, így a hiányos felkészülés a térképből ím megbosszulja magát: a túratársak egy szénapajtában várják, amíg a sofőrök további három kilométert felkaptatnak, ekkorra már zuhogó esőben, a nagy nehézségek árán elért parkolóba, és visszagurulnak nemkülönben ázott társainkhoz.
Ezzel lényegében véget is ért a mi szabadságos három napunk. Ami hátra volt még, kevésé kellemes pillanatok: a bepakolás szakadó esőben, a vizes-sáros minden, a hazavezetés esőben - ezek is részei maradnak az emléknek, amit magunkkal hoztunk a Hegyről; sziklákról és virágokról, felhőkről és kék égboltról, napfényes mezőkről és az erdők mély árnyékáról- egyszóval a Karavankák nyári mesevilágából.
A túra, számokban:
- 3 nap
- szállás: menedékház, két helyen
- 1. nap 7 km, 900 / 380 m szint fel/le
- 2. nap 21 km, 1510 / 1590 m szint fel/le
- 3. nap 15 km, 670 / 1100 m szint fel/le
- Abszolút magasság: 940 - 2237 m
A fotókat Hunyadi László készítette
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése