Április vége. Korai időpont talán magashegyi túrákra, de a tavasz korán is jött idén; és van nagy hegy a közelben, ami nem is olyan magas, nincs is annyira távol, és még nem jártunk ott: Kelet felé, Erdély határán, a hatalmas, titokzatos Bihar-hegység! Annak is magasabb része, nem annyira az ismert Pádis-fennsík, hanem az a felett emelkedő, szelíd vonalú, de ezernyolcszáz métert közelítő tetők vonulata lesz célja idei első tavaszi hegyi túránknak!
Április 28., vasárnap
Hajnali indulás, hosszas autópályázás az Alföldön át, a kelő nappal szemközt. ("na ezért szoktunk Nyugat felé inkább..." :-)) Határ, gyorsan megy, odaát tovább szintén jó utakon, végül nem akármilyen szerpentinen (de továbbra is kitűnő minőségű!) fel Biharfüredre. Eddig kellemes meglepetés volt az utazás négy keréken, remélhetőleg két lábon is még csak jobb lehet! Alig néhány épület áll itt, leparkoljuk a járműveket, és indul a gyaloglás! Az idő kitűnő, ragyogó napsütésben pakoljuk a zsákokat
Hamarosan elhaladunk a Csodaforrás mellett . Valójában a Jád-patak forrása; legendákkal övezve , gyógy-és ásványvízként is használatos - maga a forrás enyhén mesterkélt kialakítással; de hát ez még nem az a kárpáti vadon amit várok...) De haladunk tovább, a Kishavas-nyereg felé emelkeldünk. Az út hol jelzett, hol nem annyira, kisebb tévelygésekkel haladunk. itt szembesülünk (először) a fenyőpusztulással, néhol kidőlt törzsek között, másutt lábon álló, de halott erdőben járunk.
 |
| Kishavas-nyereg |
A Kishavas-nyerget nyílt terepen érjük el; elhagyott tanya mellett (ilyenkor még nincs fent a hegyen a legelő jószág) vályú és víz, amivel szomjunkat olthatjuk. Lefelé ismét erdőbe merülünk, néhány száz méter szintvesztéssel a Dragan-pataknál állunk. A víz széles és bokán felül ér már készülnék a mezítlábas átkeléshez ("íme a kaland!") de kicsivel odább mégiscsak van híd, mindössze észrevétlenül letértünk az útról ismét...
A patak túloldalán a Cserepes-erdészház; rövid pihenő, majd a víz mentén felfelé tartunk kevés ideig, Itt volt a túra "mélypontja", 1040 méterről ismét felfelé haladunk. Cél az Ördögmalom-vízesés; mintegy órányira innen. Nagyrészt szekérúton járunk, majd ösvénnyé fogy az út, meredek köves-sziklás erdőn át jutunk a vízeséshez. Nem is annyira esik, inkább meredek sziklavályúkon zuhog le a havasok bőséges vize.
 |
| Ördögmalom-vízesés |
Pihenő és gyönyörködés után keveset visszaereszkedünk az ösvény meredekebb részén, majd irány a Bihar magas fennsíkja. De merre is? a térképen jelzett útnak csak halvány nyomvonala látszik a völgy túloldalán. Viszont újonnan épült dózerút kanyarog egyenesen fel a kopár lejtőn (valószínű az itt is kipusztult fenyves kitermelésére épült. Már látjuk, a pusztulás döbbenetes mértékű, a 2004-es tátrai vihar-katasztrófa méreteit ölti!) Az irány jó, még rövidítünk is; szépnek viszont nem mondanám, és a lepusztult hegyoldal szomorú látvány, a tűző napról nem beszélve. Azért ezt választjuk, és leküzdve a kopár és napos szerpentint, végre a gerincet elérve (amennyire lehet ilyesmiről beszélni az itteni lankás formák között) barátságosabb tájra érkezünk. 1500 méter körül járunk, körülöttünk ismét zöldebb a táj; és a távolban felsejlenek az első, lilába öltözött mezők - később még találkozunk velük!
Előbb találkozunk azonban a hóval!
Elérve a hegység magasabb zónáját, egyre több a hó, a fenyők árnyékában összefüggő és nemsokára vastag hótakaróban taposunk; ezzel párhuzamosan kezd foglalkoztatni a táborozás kérdése, merthogy valahol itt ugyan, de sátorban és nem hóbarlangban szándékszunk éjszakázni; ilyen téli körülményekre nem készültünk ...
 |
| Hó még akad bőven ilyenkor! |
Szerencsére egy meredekebb lecsúszkálás után patakot keresztezünk (ivóvíz kipipálva); majd nyíltabb terepre érünk, ahol elfogy a fák alatt összefújt és az árnyékban hosszan túlélő hó , közel vízszintesre simul az emelkedő - vagyis itt a táborhely! Elhagyott esztena mellett nézzük ki a helyet (még nincs legeltetés ilyenkor itt fenn). Kicsit zsombékos a fű, a talajból ugyan néhol szivacshoz hasonlatosan víz fakad lépteinkre (nemrég tűnhetett el a hó) és itt-ott évelő tehénlepények őrzik az elmúlt nyár emlékét; de magunk vagyunk itt fenn, a kilátás csodás, sátraink előtt ereszkedik a nap a Partium hegyei közé - más nem is kell mára a boldogsághoz!
 |
| Naplemente a táborból (Sík-havas nyerge) |
Április 29., hétfő
 |
| ... tábor, reggel |
Lőn este és lőn reggel, hűvösen, sőt deresen érkezik a hegyi hajnal! Többen fázunk éjjel, de korán kel már a nap, gyorsan melegszik a tea... Sátorszedés, azután a reggeli opcionális csúcsmászás következik: A Bocsásza-csúcs, nem messze a tábortól. Széles réteken haladunk; a még száraz, téli gyepet sáfrányok lilája tarkítja (de ez még csak a kezdet!). Itt-ott törpefenyő és boróka; majd több boróka és több törpefenyő... végül csak boróka és törpefenyő, út gyakorlatilag már sehol, közelharc és nyers erő a szívós cserjék ellen :-) Meg feljebb kövek, sziklák néhol, ezután végre felérünk az 1792 méteres csúcsra. Kilátás az Erdélyi-szigethegységre, alant a Dragan-völgyi víztározó; és lelkünkben a szerény abszolút magassághoz képest jelentős sikerélmény ...
 |
| A Bocsásza-csúcson |
Visszatérve a fennsík lapályára, felvesszük a zsákokat és folytatódik a kör a bihari hegyeken át. Előttünk a Sík-havas, maga a tető törpefenyővel borított dombként emelkedik valamivel a közel sík "gerinc" fölé. A csúcshódítást kihagyjuk ezúttal, az újabb törpefenyőharc nem csábít. Előttünk a távolban feltűnik a Nagy-Bihar még havas csúcsa, közelebb pedig a hosszú,visszafelé tartó utunk is jól követhető. Köröttünk pedig a Bihar tavasz csodája: a kárpáti sáfrányok lila mezeje! Mesebeli látvány, lila föld, fehér hófoltok lenn és kék ég,fehér felhőkkel fenn... jókor vagyunk jó helyen; az idei első nagyobb túra; és talán ez a boldogság maga, így utólag ki lehet mondani, anélkül hogy elröppenne ...
 |
| A Bihar tavaszi csodája |
De az útnak nincs vége, hosszan kanyargunk még a Bihar tetőin át.. Alattunk dél felé a Pádis-fennsík, jó ötszáz méterrel felette haladunk hasonlóan fennsík-forma tájon, keresztezve a Horgas-havas, a Mező-havas tetőit, megkerülve a Hidegkút-tetőt és utolsóként a váratlan, zord sziklákkal emelkedő Istenek-havasát. Innen már lassan alámerülünk a fenyvesek árnyékába, magunk mögött hagyva a havas-tetők ragyogó napfényét, a kora tavasz lila csodáját; a kora tavaszt felváltja a májusi erdő; és hosszú ereszkedés után ismét a Csodaforrásnál járunk - ezzel zárva a bihari hegyek mesés tavaszi körtúráját.
 |
| Főszerepben a kárpáti sáfrány |
A túra, számokban:
- 2 nap
- szállás: sátor/nomád
- 1. nap 12 km, 1000/460 m szint fel/le
- 2. nap 21 km, 400/950 m szint fel/le
- Abszolút magasság: 1040 - 1792 m
A fotókat Hunyadi László készítette
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése