2022 - Álom és ébredés

 

Liptói-Tátra, február

 

                 Évértékelő, sőt, évtized-értékelő is egyben! Álmokról, amelyek valóra váltak (és fognak a jövőben is); amelyekről írtam már évfordulós túránk kapcsán. És szó lesz ezúttal ébredésről is, arról hogy sok minden nem olyan körülöttünk mint egykor. Nem, semmiképp sem  ünneprontásképpen, szokásom szerint csupán megérintve a témát, hogy akinek igénye és ideje van erre, valahol a karácsonyi bevásárlás és szilveszteri mámor között őrölheti kicsit a gondolatokat, képzeletben visszaforgatva a naptárt - hiszen az év végi nagy Ünnep talán erről is szól!

 

 

A túravezető születésnapja - ötven évenként egyszer van ilyen! :-)

 

                 Ismét véget ért egy év. Immár a sokadik;  most tizenegyedik alkalommal írhatok efféle évértékelést - ami önmagában sem kevés! Több mint egy évtized telt el már azóta, hogy először foglaltam össze azévi kalandjainkat (talán az első három megmozdulásunkról; és mindenekelőtt a Kárpát-Túra világrajöttéről lehetett szó akkor ...); mondván, hogy  kis lépés az emberiségnek, de nekünk igenis nagy ugrás :-)

És ez így is igaz. Számos út követte egymást, nagy hegyekre, távoli vidékekre is eljutottunk; és sok kedves Útitárs tartott velünk egy-egy vagy éppen számos alkalommal a tíz év alatt. Írhattam a századik túránkról, üdvözölhettük az ezredik követőnket; és minden év végén megannyi szép helyet, izgalmas kalandot vehettem számba. Magam részéről megvalósult hát egy álom, hegyekről, túrákról, útitársakról; amint írtam azt az évfordulónkról szóló bejegyzésben. 

Kora tavasz a Kéktúra mentén (Balaton-felvidék)

                   Az álom tizedik évét a Babia Górán kezdtük - a "jól bevált" téli túracélunk most sem okozott csalódást.  A téli kalandokat folytattuk a Liptói-Tátrában, a Baranecen; majd a Gyömbéren is ismét jártunk ( immár tizedszer!) még márciusban. És nem hagynám ki a téli túrák közül a túravezető születésnapi ajándékát sem - ez ugyan csak nekem szólt, de felejthetetlen volt ... ötven évenként egyszer ilyet is lehet! :-) ...köszönöm!

                Tavasszal - belföldi egynapos kirándulások mellett - ahol alkalom adtán a Kéktúra szakaszait  is gyűjtögettük- felfedeztük a Felvidék általunk még kevésbé ismert részét, a Murányi-fennsíkot; és ismét túráztunk a megunhatatlan Velebit-hegységben. Nyári kalandjaink közül a Retyezát-beli nomád túrát némileg elmosta az időjárás; és hasonlóképpen akadályokkal küzdöttünk a Magas-Tauernben, szeptember elején. De előtte még több év után nagyobb magasságokban másztunk a Nyugati-Alpokban, ahol legalább részben ugyan de sikerrel jártunk négyezer méter felett!

 

 

Május - Murány várából nézve

 

 

                    Őszi kirándulásaink között volt egy új útvonalra tervezett Alacsony-Tátra-út, a  egy emlékezetesen szép novemberi "Sziklás-Fátra"- túra ; és persze megemlékeztünk tizedik évfordulónkról, sok év után ugyanott-ugyanazon a napon idéztük fel az emlékeket a Liptói-Tátrában. És természetesen volt Hegyek Napja (a Börzsönyben) és évtized-záró is, szűkebb "házunk táján", a Pilisben.

Esőben is töretlen a lelkesedés :-)  - Retyezát, június

                  Tíz év azonban nagy idő; és amíg álmodunk, a világ nem áll meg körülöttünk. Változás változást követ; aminek nyomait jól látom, ha végiglapozom az elmúlt évek képzeletbeli túranaplóját. Látom hogy változtak az úticélok, a túrák hossza, a csapat létszáma. látom hogy összességében bármilyen jó is volt, koránt sem volt minden tökéletes. Alakul a világ körülöttünk, és a valóságot megkerülni márpedig nem lehet.  Ahogy mondani szokás, meg kell hallani az idők szavát. Meg kell hallgatni, hogy tíz évvel lettél idősebb azóta és talán érdemes lassítani ... Meg kell hallani azt is, hogy sok minden változik körülöttünk, család, munka, magánélet fordulatait mind le kell kövessük valahogy. És azt is  hogy vannak dolgok amiket másképp látunk azóta;  hogy van ami nem magától értetődő már. Az hogy bármikor bárhová eljuthatunk (legyen bármi is az ok, hadszíntérré vált úticéloktól kezdve karantén, üzemanyaghiány vagy éppen, környezetünkre gondolva, egyszerű de ritka önmérséklet ...) ... Hogy van aki nem engedheti meg magának azt ami eddig az élete szebbik része volt... Hogy talán kevesebb lesz az ünnep és több a hétköznap. És végül, ha eddig nem is aggasztott volna annyira, meg kell hallani azt is hogy a pénz sem örökkévaló és nem feltétlenül annyit ér amennyit ...

 

 

Több év után ismét  nagy magasságban! (Alphubel, július)

 

               Mindez nem jól hangzik persze. Ez lenne az ébredés? Az álom vége?

               Utóbbi semmiképpen. De mindenesetre rá kell ébredni bizonyos dolgokra. Bármennyire jó is lenne mindent a megszokott módon csinálni (magamfajta konzervatív/introvertált személyiséggel különösen), - mégsem mehet minden változatlanul. De az álmot tehát szőjük tovább. Ugyanazt az álmot, ami volt tíz évvel ezelőtt; ha nem is teljesen ugyanúgy. 

 

 

Szeptember - Grosses Wiesbachhorn

 

              Ami változik majd:

- Nem titok hogy eseményeink többe fognak kerülni. Nagy örömmel járom az erdőt, hegyet mindannyiótokkal, de a szervezéssel töltött idő sok (nemegyszer több mint maga a kirándulás ..) - a túravezetés díját a szervezéssel és nem a Veletek töltött időért kérjük. És ne feledjétek, ennek egy része továbbra is jótékony célokat szolgál!

- Bármilyen jól esik az érdeklődés, a csapat "túlnépesedését" igyekszem elkerülni! Egy határon túl a "minőség átcsap mennyiségbe"  - vagyis kevésbé lesz élvezetes az osztálykirándulás méretét öltő emberfolyam, másrészről szervezés terén is több nehézséget jelent!

- Küldetésünk része hogy új (akár kezdő) Útitársakkal is megismertessük a hegyvilág szépségeit! Örülünk Mindenkinek aki rendszeresen visszatér, de elsősorban gyakran járt útjainkon helyet biztosítunk újonnan csatlakozóknak is.

- és végül, amin szívesen változtatnék, de nem tudok: a kiszámíthatóság. Sajnos továbbra sem látok hosszabb távon előre, így eseményeink rövid távon lesznek meghirdetve - a sok lemondás, újratervezés Nektek kellemetlenséget és csalódást, nekünk mindezeken túl felesleges szervezést is jelent.

 

 

 

Tíz év után ugyanott :-) - Liptói-Tátra, októberben

 

 

"Sziklás Fátra"-túra novemberben

 

 

 

              Kedves Útitársak,

remélem Ti is hasonlóképpen gondoljátok! Tudjuk, sok minden fog közbejönni; sejtjük hogy sok minden lesz majd a túráknál  fontosabb (vagy annak tűnik legalábbis); és alighanem a 2023-as esztendő sem ígérkezik felhőtlenül könnyűnek - de mindezek csak akadályok. Akadályok, melyeket így vagy úgy leküzdünk és továbbmegyünk Veletek a hegyek ösvényein, mert

" egy ősöreg várban, a legbüszkébb torony tetején van egy apró szoba ... ebben a szobácskában őrzik a költészetet, az álmokat, az illúziókat; mindazokat a gyönyörű és haszontalan dolgokat amelyek nélkül az élet mit sem ér"

(Dino Buzzati)

 

 

Boldog Karácsonyt és szerencsés Új Évet kíván

a Kárpát-Túra - csapat!

 

 

Fotók: Győrfi Károly, Hunyadi László, Pintér Béla