Most, kivételesen magamról írok pár sort. Ötven évenként egyszer.
Ötven év, ami nem kevés. Sőt, sok. Mondhatnám az élet dereka, de azért nem kevés optimizmus kell ehhez a kijelentéshez is... Harmincra, negyvenre még talán büszke az ember; de innen már többet látni visszafelé mint előre ... De ha több is van mögöttünk, érdemes is nézni. Például az utolsó közel tíz évet belőle, ami a Kárpát-Túra történtét felöleli! (eljön az ideje hamarosan hogy ezt is megünnepeljük! :-)
Mert lassan tíz éve már hogy együtt járunk Veletek, kedves túratársak! Sok vagy kevés - kinek mennyi; nekem az élet egyötöde eddig :-) Együtt jártunk télen, nyáron; erdők árnyékában és többezer méteres csúcsokon - együtt gyűjtöttük az élményeket és emlékeket; amelyeket számbavenni nem lehet, de mégis felejthetetlen. Mert nyomainkat elmossa az eső, elolvadnak a hóval, de az örömöt, vidámságot, a megilletődést és sok hasonló érzés, amit akkor, ott és velük érzünk, örökkévaló - miként a barátság és a csapat is. Talán ez az ami maradandó abból amit csináltunk - köszönöm hogy velünk vagytok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése