Északi-Velebit; 2021. szeptember 11-13.
" Fehér sziklák, még emlékszem rátok,
Mennyit sétáltam közöttetek,
Arra minden kopár, forrón perzselt a nyár,
Szél se rezdült a tenger felett "
(Zorán)
Ezúttal ugyan nem nyáron hanem kora ősszel jártunk a tengerparti hegyek csodavilágában - de még nyárias időben, kivételesen (most először!) elejétől a végéig napsütéssel kísérve túrázhattunk ezen a csodaszép tájon. Hogy újat mit is mondhatnék? Hiszen voltunk már itt
tavasszal, voltunk
nyáron - írtam sok szuperlatívuszt a mindig elbűvölően szép hegyekről, erdőkről és a megunhatatlan tengerről- meséljenek ezúttal inkább a képek!
És hogy ide visszatérünk-e még, az nem kérdés. Talán késő ősszel, amikor a lombok színesednek, talán télen, vagy a virágpompás tavasz idején, ezt még nem tudom - de a Velebit vár ránk, az bizonyos ...
 |
Útban a Zavizan-ház felé
|
 |
A mediterrán bozótosban termést érlel a spárga
|
 |
Másfél kilométerrel alattunk a "borszínű tenger" (naplemente a Zavizan-háztól)
|
 |
| Premuzic-ösvény |
 |
Romantikus fenyő a Premuzic-ösvény mentén
|
 |
Miniatűr hegyvidék
|
 |
Különleges színek (havasi iringó)
|
 |
Szikláktól szabdalt táj ...
|
 |
... és végtelen távlatok (Alancic)
|
 |
Talán ilyenkor legkékebb az Adria (Zavratnica-öböl)
|
 |
Hegy és Tenger találkozása
|
 |
Tükör (Zavratnica-öböl)
|
Fotók: Konyári Ágnes, Lénárt Marianna, Vándor Rita, Hunyadi László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése