Talán a kora nyári párában kék igazán a Mátra. Ilyenkor inkább aranyszínű. Sárga, vörös, rőt - az ősz minden csodás árnyalatával. Gyönyörű, akkor is ha éppen az ősz szürke hangulatával fogadja a túrázót.
Ami itt kék az az Út. A Kéktúra egyik legszebb szakasza; egyenes és logikus vonalon, végig a Mátra gerincét követve. Nem is éppen könnyű része ez az országjáró túraútvonalnak; már hossza miatt sem, de főleg a magashegyi túrának is beillő, kiadós emelkedés miatt! De kihívás ez is a maga módján - és lám belefért - itt megemlítve azt is, hogy legfiatalabb útitársunk ezúttal alig tíz éves volt! :-)
Jó szokásunk szerint a nagyobb ellenállás irányában indultunk, Sirok felől célozva a Kékest. (Ezen a vasárnapon mindenki szembejött-vajon miért...? :-) Sőt, még egy kis kitérő is belefért, mindjárt indulásnak elkanyarodtunk a Nyírjes-láphoz, mielőtt a gerinctúrába kezdtünk volna. Azután sorra vettük a Keleti-Mátra csúcsait: kis pihenővel a Gazos-kő nagyszerű kilátása mellett, fel az Oroszlánvár kaptatóján, és így tovább ... még tovább ... míg a Kékesre értünk, egyszerre az őszi alkonnyal, ahonnan lámpafény mellett zártuk a kiadós Mátra-beli kéktúrát.
 |
Nyírjes-láp
|
 |
| Őszi gombák mindenütt... (érdestinóru faj) |
|
|
 |
Gazos-kő
|
 |
Oroszlánvár bevétele után
|
 |
Messze még a Kékes ...
|
 |
A Disznó-kő alatt
|
A fotókat Hunyadi László készítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése