Túra a téli Liptóban

Liptói-Tátra;  február 1.

             
               Az időjárás-előrejelzés nem sok jóval kecsegtet, talán jobb lett volna lefújni az egészet...  Úgy tűnik nem törik meg az átok ezúttal sem, ahogy közeledünk a hegyekhez, lassan bezárul felettünk a felhőtakaró...  Az autóból még megmutatom útitársaimnak hová is tartunk, oda a ködbe borult hegyek lábához, ma ennyi lesz a Tátrából ... A parkolóban még nincs köd, sőt egy pillanatra még valami havas tető is kibukkan a szürkeségből. Nekiindulunk. Lassan az erdőhatárhoz közelítünk, még mindig nem vett körül a szürkeség, sőt mintha világosodna ?! És előbukkan a nap, mintha a függönyt húzták volna fel előttünk - kevés ennél nagyobb élmény van ennél, különösen a több hónapos ködtúra-sorozatunk után Nem akarom elhinni, a hómacskák után előkerül a naptej is ...   

A Tátra hegyei

             Valójában tökéletes az idő. Mindez nagyban csökkenti a folyamatos és hosszú kaptató nyűgjét, ami jól jön mert 1300 métert emelkedünk egy lendülettel a Baranec 2184 méteres ormáig. A láthatár közben szélesedik, odalentről ugyan próbálkoznak a felhők, de ezúttal szó szoros értelmében alulmaradnak a küzdelemben ... Körülöttünk a Liptói-havasok gyér hóval borított hátai, mögöttük a Magas-Tátra mint fő látványosság;  előttünk pedig egyre közelebb a csúcson álló obeliszk... Közel négy óra az út, míg ideérkezünk.

Baranec 2184 m

          Visszafelé végül a feljöveteli utat választjuk (másnapra terveztük ezt a túrát, a kedvező időjárás okán ma jöttünk a nagyobb hegyre - a cserének viszont késői indulás volt az ára; így a Smrek-gerinc - Zsári-nyereg körbenjárása egy újabb látogatást kíván). Gyorsan haladunk lefelé de így s előttünk bukik le a nap az Alacsony-Tátra vonulata mögött.

Öreg-Kócs; február 2.

              Zuhogó esőre (!) ébredünk. Nagyjából le is tettem a mai túráról, hazainduláshoz készülünk. Útitársaim azonban kissé lassúak .. eláll az eső ... kékség villan elő a felhők közül... Végül úgy döntök, tegyünk egy próbát mégis! Nincs ugyan ellenvetés, de úgy érzem a váratlanul "előírt" mai közel ezer méteres szint nem váltott ki egyöntetű lelkesedést... Rövid utazás után megérkezünk a kiindulópontra. Itt már én is elbizonytalanodom, csepereg ismét az eső, minden sáros, vizes, téli hangulat csak nyomokban érzékelhető ... De megyünk. Ismét a tegnapihoz hasonló szigorú kaptató, kezdetben latyakban és sárban, feljebb azért javul a helyzet, ezer méter felett pedig végre tél van; de a ködöt is utolérjük, és ezúttal kevés a remény hogy túránk sportértékén túl különösebb esztétikai élményben is részünk legyen. De úgy látszik ezen a hétvégén minden lehetséges!

Sejtelmes derengés a Kócs fenyveseiben

           Közeledve a csúcshoz, néhány kis láncos szakaszt leküzdve (és áldva a hómacska megálmodóit; enélkül az egyszerű eszköz nélkül ha veszélyes nem is, de keserves kaparás lenne)  - ismét világosodik; pár percre a nap is ránk mosolyog. Panoráma nincs ugyan, inkább sejtelmes derengés, különleges fények; de ez most elég is; mi boldogok vagyunk, örülünk a hegynek, napnak, ködnek, szélnek, az útitársaknak; azt hiszem mindennek, amit -úgy tűnik -jól megérdemelt ajándékként kaptunk ezen a hétvégén!

Nyomaink ide vezettek (Öreg-Kócs)

 A fotókat Hunyadi László készítette.
> További képek