Február a Vepor-hegységben

Erdei Esztendő 2020 - február: Vepor-hegység

        

A hegy déli bástyája: a Melich-szikla

              Odalenn a völgyben ha nincs is tavasz még, de a tél véget érni látszik. Gyetva szétszórt házai között már a mogyoróbarkák virágporát hordja a szellő, de mi felfelé indulunk, a Vepor- hegységbe, ahol ilyenkor még a tél az úr! Hamarosan meg is jelenik a hó, első "állomásunknál", a hegy déli lábánál őrt álló Melich-szikla tornyánál már összefüggően fehér a táj. És egyre több van belőle ahogy felfelé kaptatunk a Gyetva-tető borókás-füves déli oldalában; és mire elérjük a sötétlő fenyvest, ezer méter körüli magasságban, az erőre kapó szél már havat szitál ránk az ágakról. Továbbhaladva a jelenleg zárva tartó Polyána-szállóhoz érkezünk, ahol - kellemes meglepetésként - a nagy és elhagyatott épület zugában kellemes kis büfé várja a csekély számú túrázó közönséget. Ki is használjuk rövid melegedés erejéig, majd tovább, a legmagasabb pont irányába!

A Polyána erdeiben, nagy fenyők alatt ...

             Lankás réteken, hangulatos fenyőcsoportok  között tapossuk a havat; a Polyána-csúcs (1458m; a hegy legmagasabb pontja) környékén már igazi kárpáti őserdőben járunk! Kilátás innen nincs, ezért elérve a tetőt, még tovább haladunk kissé északnak, ahol jó egy kilométer után  az észak-déli csapásirányú főgerinc két oldalán két kilátópont is vár: egymástól pár száz méterre kinézhetünk keletre és nyugatra is. Előbbi hely a Katrusa-szikla: alattunk a behavazott fenyves, a távolban keletnek az Érchegység lankás vonulatai, északkeletnek a Királyhegy havas dombja; és ha egészen a sziklaperem széléig merészkedünk, hát ott a Magas-Tátra is!

Egy pillantás a távolba (Katrusa-szikla)

                Kis pihenő, evés-ivás, csoportkép, mert a szélvédett oldalon vagyunk ... Néhány perc múlva kitekintünk a Betyártánc nevű kilátópontról is, most nyugat felé, szép kilátással az Alacsony-Tátrára és szemben a csípős széllel - ennek megfelelően nem is időzünk sokat. Járt utunkat el nem hagyva, visszasétálunk a szállodáig, majd célba vesszük a nap utolsó látnivalóját: a Bystra-vízeséshez ereszkedünk a zöld jelzés mentén.

Bystrá-vízesés

             Jó fél óra míg elérjük a tizenöt-húsz méteres zuhogó tetejét; itt már kevesebb a hó; jeget is csak mutatóban látunk. Mármint a vízesésben, mert a lejtős vaslétrák és az azt követő falépcsők még igencsak csúsznak ... de leküzdjük az útvonal eme kulcshelyét, és hamarosan kiérünk az erdőből is. Itt már nyoma sincs a télnek; a délutáni fényben melegen barnálló rétek, legelők között tesszük meg az utolsó szakaszt, Gyetva és Herencsvölgy tanyái között. Igaz aszfaltúton járunk már, de megtaláljuk a jót ebben is: itt nem kell lábunk elé nézni, libasorban menni -  beszélgetve, kitűnő társaságban szinte elrepül az utolsó, levezető öt kilométer ...

A fotókat Hunyadi László készítette.
> További képek