2019. december 11., szerda

Himnusz a hegyekhez


      Hatalmas hegyek,
a Tér és Idő maga; a harmadik dimenzió és az örökkévalóság; határa égnek és földnek; földrészeknek, országoknak, pillantásunknak és képességeinknek - távolról tiszteltünk benneteket egykor

Félelmetes hegyek,
kőomlás, lavina, jég és hó birodalma; a hideg, a szél, a köd otthona; viharok szülőhelye - elkerült benneteket az ember ha tehette

Titokzatos hegyek,
csúcsaitokon istenek trónoltak, barlangjaitok mélyén törpék és trollok rejtőztek; legendák szóltak kincseitekről - pásztorok, vadorzók, kincskeresők faggatták az elsők között titkaitokat

Csodálatos hegyek,
idővel kíváncsivá váltunk, bejártuk völgyeiteket, átkeltünk a hegygerinceken, meghódítottuk gleccsereiteket; felkutattuk barlangjaitokat, megmértük ormaitok magasságát és a tengerszemek mélyét  - megismertünk benneteket

Megszelídített hegyek,
nyájainkat legeltetjük rétjeiteken, munkára fogtuk vizeitek erejét, utakat építettünk hágóitokon, alagutakkal fúrtuk át a gerinceket, és letelepedtünk völgyeitekben - birtokba vettük birodalmatokat

Életet adó hegyek,
köveitekből való az érc, szikláitok porából terem a gabona; felettetek születnek a felhők; jégárjaitokban őrzitek a vizet és völgyeitekből indulnak útjukra a folyók; rejtett zugaitokban talál menedékre a természet; barlangjaitokban lettünk valaha emberré; - tudjuk nem nélkülözhetjük áldásaitokat

Szeretett hegyek,
 hozzátok térünk meg ma is önmagunk elől. Úttalan útjaitokat járjuk ha magasba vágyunk; fel oda, ahonnan távolabb lát a szem; ahol közelebb van az ég, ahol kevesebb a kérdés és egyszerűbb a válasz; ahol igazak még a mesék és emberebb az ember - hogy igaz énünkre rátaláljunk.
Hatalmas hegyek,
vigyázzátok az életet, óvjatok minket, őrizzétek álmainkat!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése