Századszor

                  Ki tudja miért, de szeretjük a kerek számokat. Megünnepeljük a tizediket, ötvenediket ... - itt és most pedig a századikat. Ezen a hétvégén a századik túránkat szervezzük-vezetjük a Kárpát-Túra színeiben.


         Hogy mi is történt száz kirándulás alatt?  Rengeteg minden. De főképpen: sok-sok örömteli dolog.
Száz alkalommal terveztünk utakat. Bújtunk térképeket és kalauzokat, kiötlöttük az útvonalat, összeszerveztük az utazást, szállásokat; hirdettük útjainkat, hogy ide találjatok, hogy egymásra találjunk. Elképzeltünk és megvalósítottunk valamit, minden egyes alkalommal. Álmodtunk helyettetek is, kedves Útitársak ...

           Száz alkalommal vezettünk túrákat. Utat mutattunk ahol kellett, de fát, virágot, madarat is annak aki erre nyitott volt; meséltünk az erdőről, hegyekről, annak aki meghallgatta.
És száz alkalommal figyeltünk helyettetek is, Útitársak, amire kellett. Vigyáztunk mindenkinek testére-lelkére, hogy biztonságban járjatok, hogy elkerüljenek a balesetek.és örömmel, élményekkel telve érjetek haza. Igyekeztünk hogy jól érezzétek magatokat; ami többnyire sikerült is, hiszen legtöbbször jó hangulatban túráztunk, elértük céljainkat, és a balesetek is mindeddig elkerültek. Persze nem mindig volt minden tökéletes; előfordult hogy elmaradt egy út, hogy valakinek nem jutott hely; volt rossz idő, visszafordulás, csalódás, néha talán összetört egy-egy szív is ... de efelett már embernek hatalma nincsen.

        Egyszóval tettük a dolgunkat. Mondanom sem kell, örömmel tettük. Mert volt kivel. Veletek együtt, kedves Útitársak, akik már kétszáznál  jóval többen vagytok. Vannak köztünk kezdők és gyakorlottak, idősebbek és fiatalok, sőt most már egészen kicsik is, hogy sokszázadik túra is legyen majd, még ha már nélkülünk is... Belőletek lett ez a társaság, ha nem is mindenki van jelen mindig, és nem mindig ugyanazok, mégis kialakult egy kis közösség, sok ismerős arccal és egy-egy új túratárssal.

          Voltak könnyű séták puha gyalogutakon, de kapaszkodtunk drótkötelekbe, ropogott hágóvasaink alatt a gleccserek jege is; kaptattunk felfelé fagyos hajnali sötétségben és tűző verőfényben; áztunk és izzadtunk aszerint amit elképzeltünk magunknak. Egynapos kirándulásokon, sátoros nomád túrákon, erdőkben és nagy hegyek gleccserei között szövődött mindaz amitől csapat lettünk. Lettünk egymásnak útitársak, barátok, néha akár annál is több...
           Ha összeadnánk a túranapokat, lassan egy évhez közelít az idő amit együtt töltöttünk együtt odakint. Hazai erdőkben és távoli magashegységekben egyaránt. Terveztünk valamit és megvalósítottuk; álmodtunk és az álmok élményekké lettek. Száz alkalommal. Ennél többet nem is kívánhatunk.
Legfeljebb még pár száz valóra vált álmot - Veletek együtt, régi és leendő útitársaink!