Ide vezettünk

                 Ismét végére jár egy esztendő. Odakint korán érkezik az alkony; köd borul az erdőre, rövidebbek ilyenkor a kirándulások és hosszabbak az otthoni decemberi esték. Közeleg az ünnep is, gyűlnek az ajándékok és ilyenkor itt az ideje visszanézni, tettünk-e valami hasznosat ebben az esztendőben? Mérlegre kerül hát az idei év is, a túravezető szemével: lapozzuk fel a képzeletbeli 2018-as túranaptárt, merre jártunk, hová vezettük útitársainkat ebben az évben?

Schneeberg (február)

             Nehezen indult az év, januári-februári magashegyi útjaink a mostoha időjárás okán csak többedik nekifutásra sikerültek - igaz akkor annál szebb volt a Schneeberg és a Liptói-Tátra! Természetesen közben a hazai tájakon "pótoltunk: a Börzsönyben, a Bükkben; ezeket az egynapos túrákat tavasszal Tihanyban és a Vértesben folytattuk. A tavasz egyik legszebb útja volt a pünkösdi hétvége Erdélyben, Torockó vidékén és a Gyalui-havasokban, majd ismét egy újratervezés következett: az esők áztatta erdélyi Páreng hegység helyett, jól sikerült úticél-módosítással a Kamniki-Alpokban jóval kellemesebb körülmények között túráztunk.

A Liptói-Tátrában márciusban

       

   2018 akár a Tátra éve is lehetett volna, hiszen többször is jártunk itt: télen a Liptói-havasokban, júniusban szintén itt és a Krivánon, majd ősszel mégegyszer ellátogattunk a Magas-Tátrába. De, még a nyárnál maradva, két nagyobb túrán jártunk: júliusban Erdélyben  a Kárpát-kanyar hegységeiben; majd augusztusban a Dolomitok sziklái és a Tauern gleccserei között. Ősz végére pedig maradt még egy "nagy dobás": a marokkói kaland a Magas-Atlaszban; így ez az év sem maradt négyezres csúcsmászás nélkül. az év vége pedig hozott még néhány egynapos kirándulást,  és legvégül, ősi (2013-as...) hagyományainkhoz visszanyúlva átgyalogoltunk egy decemberi éjszakát a visegrádi hegyekben.

Május a Gyalui-havasokban

               

 Ezzel végére is értünk a túravezető naplójának, de egy gondolat nem hagy nyugodni: vezettünk-e egyáltalán? Kellünk-e mi,veztők ahhoz hogy eljussunk valahová?
Mert, legtöbbször igazából nem kell vezetnünk a szó szoros értelmében legalábbis. Az erdő fáin díszlő színes jelek követése nem ördöngösség, a tájékozódáshoz elég elővenni az okostelefont; ráadásul ugyanezen kis eszközzel a legapróbb részletekig meg is tervezhetjük utunkat. A világhálóról minden tudnivaló beszerezhető, temérdek képen és videón nézhetjük meg előre, hol is fogunk járni. Másrészt pedig útitársaink nagy része elég gyakorlott, nehezebb terepen is önálló, ráadásul a szabadidővel bővebben rendelkező szerencséseknek a helyismerete is versenyképes... van-e hát szükség még túravezetőre, szervezőre egyáltalán?

Kamniki-Alpok (június)

             Nem mintha nem lenne igény. A túrák betelnek, és általánosságban is a vezetett, szervezett utak reneszánszukat élik - talán az internet világában egyszerűbb a kommunikáció, könnyebb az egymásra találás, talán több a pénz, talán lassan ez a dolog is a profik (tetszés szerint  idézőjellel vagy anélkül ...) kiváltsága lesz? Mindez megérne egy hosszabb eszmefuttatást, de inkább oszlassuk el a kételyt, hátha mégsem vagyunk hiábavalóak ...   Nyissuk ki hát ezúttal a még inkább képzeletbeli utaslistánkat! Kik, miért tartottak éppen velünk?

A Csukás-hegység júliusban

            

         Voltak elsősorban a kezdők. Elsősorban, hiszen ez lenne küldetésünk lényege, a hegyek világába kalauzolni azokat akiknek sok év tapasztalatával tudtunk biztonságot és ezzel együtt jó eséllyel kellemes élményt nyújtani. Voltak még az újrakezdők, akik gyermekkori családi kirándulásokon kapták útravalóul a túrázás szeretetét, majd hosszabb kihagyás és a család, baráti kör "cserélődése" miatt magukra maradtak ezzel az időtöltéssel. És voltak akik később (de sose későn!) kezdtek bele: a gyerekek kirepülése után, sőt akár a nyugdíjas korral többeknek még kitűnő erőnlétben nyílik ki világ: új társakkal,de szervezett csapattal... Meg persze akik alkalomszerűen csatlakoztak hozzánk, akiknek éppenséggel túraötlettel, társasággal, összeszervezett telekocsival tudtunk segíteni.

A Dolomitokban, augusztusban

            

              És közülük sokan továbbléptek. Hazai kirándulások után kipróbálták magukat magasabb hegyekben, többen velünk együtt örvendhettek első két-,három vagy négyezres csúcshódításuknak. Vannak akik önállósodtak: saját szervezésben, saját álmaikat megvalósítva járnak akár a Himalája hatezres magasságaiban! És akad aki gyerekeit is hozza útjainkra.

A Tengerszem-csúcson, októberben

             De van egy dolog ami talán még fontosabb: mindezek az útitársak találkoztak. Találkoztak, ismerkedtek, barátkoztak, társaságra (netán társra) találtak. Kialakultak társaságok, a csapatból új csapatok születnek ...
             Úgy tűnik nem volt hiábavaló a fáradozás! Sőt, talán ez az igazi értelme a szervezésnek-vezetésnek. Ide vezettünk, hiszen ez a cél maga. Ez a küldetés, hogy minél többen megismerjék, megszeressék a hegyek világát; és hogy biztonságban járják a csúcsokra vezető ösvényeket. Nem mindig és nem feltétlenül velünk, de új társakkal, új generációkkal, idővel esetleg másokat vezetve, hogy mindig legyen majd aki a mi útjainkat járja.

        

Az Atlasz legmagasabb csúcsán (november)

            

 

 

 

 

 

 

 

            

 

             Hová fogunk vezetni 2019-ben?

Konkrét úticélokkal nem is próbálkozom, sajnos a hosszú távra való tervezés úgy tűnik továbbra sem lesz erősségünk. Mindenesetre a fentieket szem előtt tartva megpróbáljuk a legkisebbeket is beszervezni, külön nekik szóló kölyöktúrákkal vezetve az első lépéseket, illetve meghirdetünk néhány olyan kirándulást amivel a teljesen kezdőket is ki tudjuk csalogatni a természetbe. Ugyanakkor a másik irányba is próbáljuk kiterjeszteni a kínálatot: nehezebb utakkal, kevésbé ismert célokkal azok számára akik erre készen állnak.

           Kedves Útitársak, akik eddig velünk jártatok, és akik ezután jöttök! Köszönjük az idén együtt töltött napokat, és reméljük jövőre új  tagokkal bővül a csapat!Tartsatok velünk az elkövetkező esztendőben is, vezettünk és fogunk is vezetni, hiszen emberi kötelességünk hogy vezessünk valahová ...

 

  

 

 

 

 

 Minden Útitársunknak

boldog Karácsonyt és közös kirándulásokban bővelkedő Új Évet kívánunk!

                     a Kárpát-Túra csapat

Bejegyezte: Hunyadi László
Fotók: Győrfi Károly, Hunyadi László