Egy tél első éjszakája

Szombat este van. Épp ma érkezett az idei első hó, még este is csendesen havazik, amint nekiindulunk idei utolsó kirándulásunknak.
          Este??
Igen, este, nem tévedés, hiszen idén legősibb (2013-as ...) hagyományainkhoz visszatérve, egész éjszakát betöltő túrával búcsúztattuk az évet. Helyszín: Visegrádi-hegység, a szereplők pedig a Csapat azon kemény magja akiket nem riasztott vissza a sötétség, a hó és a hideg!
          Utunk Dömösön kezdődött, felkapaszkodtunk a Rám-szakadékon, majd a zúzmarás Dobogókőn rövid melegedővel és forró babgulyással töltekeztünk fel a további útra (köszönet az Eötvös Loránd menedékház személyzetének hogy lehetővé tették mindezt a késői órán!). A legmagasabb pontról a kék jelzés mentén ereszkedtünk le a Sikárosi-rétre, innen ismét fel Lajosforrásig, majd a Kő-hegyen át Szentendrére érkeztünk le, a visegrádi hegyeket átszelve.

És hogy miért az  éjszakai túra?
Egyrészt kaland. Titokzatossá lesz ilyenkor az erdő; nehezebb a tájékozódás; minden más mint napvilágnál. Jobban össze is tart a csapat, érezhető hogy most magunk vagyunk odakinn ... Másrészt jelkép, egy hosszú éjszaka ami után ismét eljön a fény, ahogy elérkezik hamarosan az új esztendő ... De mindenekelőtt szép. Csendes, kihalt a táj, csak lámpáink világítanak és csak a hó ropog bakancsaink alatt ... A téli erdő mesevilága megajándékozza azokat, akik éjnek idején is ellátogatnak ide!