Árnyék a hegyen

A békés Atlasz novemberben

            Karácsonyi gondolatoknak lenne itt az ideje. De előtte, nem lehet szó nélkül hagyni: árnyék borult a hegyekre is: a félelem árnyéka. Mi, akik  néha veszélyes ösvényeken járunk, többé-kevésbé tudatában vagyunk a kockázatnak. Igyekszünk vigyázni, nem lezuhanni, nem megfagyni, stb -vagyis távol tartani magunkat minden objektív és szubjektív veszélytől. De a másik embert nem kellett kerülni. Eddig. Úgy gondolom, annak az esélye hogy valaki terrortámadás áldozata legyen, jóval nagyobb egy repülőgép fedélzetén, nagyvárosi metróban vagy tömegrendezvényen, mint valahol a hegyek között. Alig másfél hónapja még minden efféle aggodalom nélkül túráztunk az Atlaszban, pedig  a gyűlölet alighanem már rég ott lappangott azoknak a  szívében, akik éppen ezt helyet választották ki arra hogy kioltsanak két fiatal életet. A zsúfolt városok után célkeresztbe kerültünk mi is, túrázók, hegymászók.

Ugyanott, 2018. december 17. (forrás: Associated Press)

             Kitől kell félnünk? Mekkora erővel állunk szemben?
Alighanem maroknyi elvakult ember tart rettegésben milliókat. A valóságban kicsi a sötét erő, de hatalmas a terror árnyéka. Tönkreteheti több ezer helybeli megélhetését, akik a turizmus révén megpróbálnak megmaradni és megélni szülőföldjükön. Árnyékot vet egy békésnek tartott országra, és bár alaptalanul, de a gyanú árnyéka vetül ismét milliárd iszlám hívőre is.
A veszély valós, ha tehetjük legyünk tehát óvatosak. De ne fedjük, hogy valójában az árnyéktól félünk.


    

     ... És hamarosan jön pár sor karácsonyra is. Mert a fény előbb-utóbb elűzi a sötétséget.