Dolomitok & Grossvenediger

               Itt a nyár, a "nagy túrák" ideje - ezúttal Nyugat felé indultunk, hogy már-már hagyományosan, az Alpok két különböző vidékén kiránduljunk: a Dolomitok sziklatornyai közt, majd ennek ellentéteként,a központi vonulat gleccservidékén tegyünk látogatást.

A Pala-csoport legnagyobbjai: balra Cima Vezzana, jobbra Cimon della Pala

Pale di San Martino

 A San Martino di Castrozza környéki hegyvidék a Dolomitok nálunk kevésbé ismert, tőlünk  távolabbi sarka. A "szokásos" mesés sziklavilág, kevesebb vassal felszerelve, de kellőképp izgalmas  utakkal és háromezres csúcsokkal.

           ... Egyszerre érkezünk a Rolle-hágóhoz a délutáni záporral. Némi várakozás után útnak indulunk, később még egy esőszünetet tartunk a Segantini-háznál, aztán irány a menedékház a legrövidebb úton. Ennek az útnak azonban nyoma sincs (pontosabban csak nyomai vannak), hamarosan alig járható  sáros-görgeteges vízmosások közt találjuk magunkat. Haladni alig lehet, veszedelmesen gurulnak a kövek,ismét dörögni kezd az ég és közel a pánik. Szerencsére a csapat kitartása korrigálja  a túravezető hibáját és már sötétben, villámok fényénél, de még időben érkezünk meg a Volpi menedékházba.

Reggel a Dolomitokban (Monte Mulaz)

         
   Másnap kifogástalan időben, rövid bemelegítő túrával indítunk a Monte Mulaz csúcsra (2906 m). Ragyogó a körpanoráma, de sietünk tovább, előttünk áll az átkelés a Rosetta menedékházba. Könnyű biztosított szakaszokat érintve átkelünk a Farangole- hágón, majd hosszan gyalogolva, itt-ott kapaszkodva a hasonló nevű ösvényen érjük el aznapi szállásunkat.

Passo delle Farangole - a kevés mászós hely egyike

             Harmadik napunk célja a hegycsoport legmagasabbika, a Cima Vezzana (3192m). Némi szintvesztéssel megkerüljük a Cima Corona tömbjét majd befordulunk a zord kopárságában is szép Val Cantoni-völgybe. Rövid négykézlábas szakasz töri meg a törmeléktúra egyhangúságát, majd a Travignolo-hágónál máris közel járunk a háromezer méterhez. Jó fél óra kell hogy a hegycsoport legmagasabb csúcsán álljunk. Lefelé menet útba ejtjük még a Nuvolo 3075 méteres könnyen elérhető kis csúcsát is.

Cima Vezzana 3192 m

               Negyednap aztán búcsút veszünk a Dolomitok szirtjeitől. A Rosetta-csúcs oldalában ereszkedünk, alattunk a falu, felettünk égbenyúló dolomitfalak. hosszan harántolunk  törmeléklejtőkön, majd zöld legelőkön, míg jó két óra múlva elérjük a hágóban várakozó járműveinket. De ez még nem az igazi búcsú, hiszen Ausztria felé autózva sorra pillantást vethetünk a Dolomitok hírességeire: Civetta, Tofana, Cristallo, Tre Cime, Dreischusterspitzen ...hogy a többit ne is említsem; mire megérkezünk a

Grossvenediger

birodalmába. Változik a táj, hosszabbak a völgyek, lágyabbak a formák, távolabbiak a csúcsok, a fehérlő omladékok helyett zöldellő legelők kúsznak a magasba; a hegyoldalakról lépten-nyomon vízesések zuhognak - ez az Alpok másik arca.
      Közel 1700 méterről, a Venedigerhaustól indulunk.Fél órát követjük a patakot, majd nekiindulunk az 1100 méteres kapaszkodónak. Egykor (vagy százötven éve) itt végződött a Schlatenkees gleccser, amelyre az út felsőbb szakaszáról nagyszerű kilátás nyílik (illetve ennek felső részén vezet majd utunk a hegy tetejére.) Nagy szenvedések árán érjük el a 2796 méteren álló Neue Pragerhüttét, amely szállásunk lesz a csúcstámadás előtt.

Schlatenkees

  
     ...És eljött a reggel. Hajnali öt óra; a völgyben felhők gomolyognak, még alig dereng mikor nekiindulunk; omladékon és hófoltok között botorkálunk a jég széléig. (egykor a ház alighanem az egykor kiterjedtebb gleccser szélére épült, akkoriban egyszerűbb lehetett ...) Meredek, csupasz jégen indul a gleccsertúra, majd hamarosan hóra érkezünk. Nemsokára felbukkannak az első akadályok is: tágas hasadékok olvadozó hóhidakkal ... Az előttünk járók nyomai több helyütt is korrekcióra szorulnak, gyorsan nyilvánvalóvá válik hogy ebben a melegben az amúgy könnyű terep nem sétatér. De végül átóvakodunk az utolsó, legnagyobb szakadékon, és jön a jutalom: a ragyogó, végső gerincszakasz, végén a csúcskereszttel!
             Lemenetben ismét keresztezzük a gleccser hasadékait, és  - lám, az óvatosság nem volt hiábavaló! - még tanúi vagyunk egy mentésnek is (szerencsésen végződött), mielőtt "partra szállunk" a jégmező végénél. Innen már pár óra ereszkedés után, a Venedigerhaus-nál értünk végére kalandos alpesi túránknak.

Grossvenediger - az utolsó méterek ...

... és fent vagyunk!

A fotókat Győrfi Boglárka és Győrfi Károly készítették.
> További képek