2017 június
Kicsit megkésve, de csak szakítottam időt, a nyári erdélyi, immár hagyományos havasi túránkról szóló beszámolóra.
Tavasszal a tervezés időszakában még éjszakai vonatozásra gondoltam, amellyel már reggel a hegy lábához érhettünk volna. De sajnos nyárra megváltozott a menetrend és már csak déli érkezés lett volna kivitelezhető, így aznapra elérhetetlen lett volna a gerinc. Ezért átterveztem a túrát.; sőt az egyéb Kárpát-Túra programok miatt június végére került át az erdélyi túra.
Autós utazás lett végül, és a tavalyi években bevált kényelmes módon panzióban kezdve. Cserébe kipihenten, korán, autókat biztonságba tudva indíthattuk a túrát.
Hétfőn az egyre hosszabb autópályás szakaszok miatt egészen gyorsan kértünk Nagyszebenig. Városnézéssel, fagyizással, sörözéssel kényelmesen kezdtük a programot.
Szállásunk Felsőszombatfalván, a Roua Muntilor Panzióban volt. Este a közeli kolostort néztük meg, ahol nagyon szépen karbantartott belső kertben gyönyörködhettünk.
Másnap reggel autóinkat a panziónál hagyva, több napi felszereléssel a hátunkon elindultunk a gerincre.
Hat óra és kemény 1.500 méter szintemelkedés után 2.188 méteren elértük a gerincet.
Mivel bőven volt még időnk ezért megkezdtük gerincvándorlásunkat nyugat felé. Folyamatosan 2.200 -2.400 méter között ingáztunk, csúcsra fel, hágóba le.
Aznap a Galbenele 2.456 méteres csúcsa alatt találtunk megfelelő táborhelyet.
Másnap ködösen indult a nap és egészen tizenegy óráig kitartottak a felhők, így sajnos a Moldoveanu 2.544 méteres csúcsán nem sok kilátás várt minket.
Ezután már szép időnk lett. Hosszú napunk volt, egészen este hétig mentünk. Így eljutottuk a Transzfogaras-út fölött fekvő Lacul Caprile tavakig, ahol a második tábort állítottunk fel, épp egy rövid záporeső előtt. Nem volt könnyű szélcsendes sátorhelyeket találnunk.
Következő nap a Transzfogaras-út feletti hágóból néztünk le a kanyargó aszfaltcsíkra. A kora nyári időpont miatt sok helyen komoly hónyelveken, hómezőkön kellett átkelnünk; sőt volt ahol lépések rugdosásával lehetett csak biztonsággal feljutni.
A Fogaras másik nagy hegyét, Erdély legmagasabb csúcsát, a Negoiu-t viszont szép időben értük el.
Ezután elhagytuk a gerincet és a Negoiu menedékházat vettük célba. De útközben nagyon kellemes táborhelyre leltünk, vízesésekkel, patakokkal, zöld pázsittal. Itt töltöttük hát a harmadik hegyi éjszakát.
Utolsó túranapunkon hosszú ereszkedés várt ránk. 20-25 kilométeres út vezetett a vasútállomásig.
Szerencsére az utolsó öt kilométert a nagy melegben már egy kisbuszban töltöttük. Egy kedves srác megállt nekünk és kérés nélkül elfuvarozott a vonatig.
Közel egyórás vonatozás és stoppolás után visszaérkeztünk kiinduló pontunkra. Felemelő zuhanyzás és vacsora után kényelmes körülmények között pihentük ki az elég intenzív napokat, így másnap pihenten utazhattunk haza.
 |
| Búcsú a Fogarastól |
Kép és szöveg: Győrfi Károly; videó: Katzer Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése