Karni-Alpok 1915-2015

                    " Legyen e harang minden kondulása ima az európai nemzetek összhangjáért és egyetértéséért!"
        

Hohe Warte / M. Coglians 2780 m. A harangon olvashatóak a fent idézett sorok.

       
                 Idilli, békés táj. Hatalmas, fehérlő mészkőhegyek, zöld rétek, a völgyek mélyén megbújó falvak. Ezt látja ma a túrázó a Karni-Alpok ösvényeit járva. Az első világháború kitörése után alig egy évvel, 1915 nyarán azonban hadszíntérré változott ez a vidék: a Monarchia és Olaszország határát képező hegylánc nehezen megközelíthető csúcsain megfigyelőállások, géppuskafészkek, erődítmények, lövészárkok épültek, az ezeket kiszolgáló létesítményekkel: utakkal, alagútrendszerekkel és kötélpályákkal együtt. Bár a harcok súlypontja innen nyugatra, a Dolomitok vidékére és mindenekelőtt keletre, az Isonzó-völgy és a doberdói fennsík térségére tevődött, itt is lépten-nyomon a nagy háború nyomaira bukkanunk.

 

Monte Floriz 2184 m - még télies díszben

          Ottjárttunkkor  csak az időjárás frontja húzódott a karni hegyek felett. Eső, zivatar, majd havazás is kijutott, igaz csak első nap, mert utána hamisítatlan kora őszi szép időnek örvendhettünk.
A hó a napsütötte déli oldalakon egy napig tartotta magát, így másnap  csak a Marinelli menedékházhoz közeli Monte Floriz csúcsát "hódítottuk meg", és felderítést végeztünk a Kellerspitze táján, részben egy alighanem háborús eredetű, kevéssé járt biztosított ösvényen.
Ezután jött a "csúcsnap": A Monte Coglians  (vagy Hohe Warte, 2780 m, a hegység legmagasabb pontja) élvezetes túra volt, némi mászással a meleg déli oldalon.

Monte Coglians:normál út a napsütötte déli oldalon...

De akit ez nem elégített ki, ott van a túlsó, lejegesedett északi fal, rajta egy via ferrata ( vagy klettersteig, ahogy itt hívják, hiszen ez már az osztrák oldal) a javából: a "Weg der 26er", amely optimális körülmények esetén is a  nehezek közé tartozik! A csapat egy része ezt is teljesítette, a hegy teljes keresztezésével kombinálva, kétszer járva végig a biztosított Spinotti-ösvényt, ami bár nem nehéz de azért az sem teljesen sétaút...

... és egy nehéz alternatíva a fagyos északi falon: Weg der 26er

Mészkőhegyek birodalma a Volaia-hágó környékén

           Utolsó nap már osztrák területen jártunk: A Wolayersee partjáról indulva, még egy csúcs: a Rauchkofel (2460m) tetejéről, reggeli fényben csodálhattuk meg a Hohe Warte vad északi oldalát, mielőtt hosszú völgyséta után visszatértünk utunk kiindulópontjára, az országhatáron átkelő országút (Plöckenpass) parkolójához.

A Karni-Alpok első világháborús eseményeiről itt olvashatsz részletesebben: nagyhaboru.blog


> További képek

A fotókat Hunyadi László és Bialkó Dezső készítették