Két nap drótra fűzve - Via delle Bocchette

            Túl a Dolomitok sokak által jól ismert vidékén, még távolabb, ismét hasonló szépségű, de hazánkfiai által kevésbé járt hegyekre bukkanunk: ez a Brenta-Dolomitok hegylánca.
            Csúcsai meghaladják a háromezer métert; az égbenyúló dolomitszirtek szűk völgyeiben gleccserek kúsznak - minden együtt van tehát, ami egy igazi alpesi túraparadicsom ismérve. A hegységet nem szelik át autóval járható hágóutak, mint névrokonát - vannak azonban egész más jellegű ösvények, és nem csak keresztül de hosszában is: a Brenta-Dolomitok a via ferrata-utak egész rendszerét rejti - amelynek is "főútvonala" a Via delle Bocchette útvonal.

            A z 1930-as években kiépült biztosított mászóút a Brenta-hegycsoport észak-déli fővonulatát követi.  Több, külön nevet viselő  szakaszból áll, melyek nem kimondottan gerinctúraként, de annak vonalát követve vezetnek egyik csorbától a másikig ( a név hozzávetőleges jelentése: "kis nyergek útja") sziklafalakon, párkányokon; drótkötéllel, létrákkal és sziklába vágott szakaszokkal - és mindennek megfelelően lábaink alatt szédületes panorámával.

A Bocchette Alte úton

             Ferrata-túránk első napja  Bocchette Alte útvonalon telt. Ez a legmagasabban vezető szakasz, ahol a háromezer métert is átléptük. A Tuckett menedékháztól  a Brenta-gleccseren át értük el a vasalt utat 2649 m magasságban, déli irányban a Garbari-párkány panorámaútján elhaladtunk a Cima Brenta alatt; érintettük a Spallone dei Massodi 3004 m - es csúcsát, majd - további hoszú és kitett biztosított szakaszokon, létrák sora után - a  Sfulmini-gleccseren keresztül érkezünk az Alimonta menedékházhoz.

Spallone dei massodi 3004 m

A Via delle bocchette nagy magasságából eredően az időjárásnak erősen kitett útvonal; ezúttal szerencsénk volt, a délutáni zivatar mindkét nap már a menedékházban talált bennünket; viszont a csorbák alatti kuloárokban még így nyár közepén is, nem egy meredek, havas-jeges keresztezésre is sor került! Az út nehézsége nem annyira a technikai problémákból, mint a hosszúságából, a folyamatos figyelmet igénylő terepből adódott.

A Bocchette Alte útvonal egy izgalmas része

Mindez ha kisebb mértékben is, de igaz volt következő napi utunkra is: visszatérve a gerincre, folytattuk utunkat dél felé - ez a Bocchette Centrali út; valamelyest könnyebb, de kevesebb biztosítással felszerelt és annál látványosabb terepen.

A viszonylag könnyű szakaszokon sincs hiány kitettségben (Bocchette Centrali)

Aznapi szállásunk a Pedrotti menedékház lett volna, ahonnan azonban még aznap visszatértünk a hegy lábához a Vallesinella-i parkolóban várakozó járművünkhöz. A kaland azonban itt még nem ért véget: túránk egy egészen más jellegű tájon: a Gran Paradiso-n folytatódott - ennek megfelelően az élménybeszámoló folytatása is következik!


>További képek
A fotókat Bács Nóra és Hunyadi László készítették.