A délután három órás találkozó egy kis csúszással ugyan, de
realizálódott, és - a nyári Dolomit-túrához hasonlóan - most is Skoda-konvoj indult - ezúttal a Júliai-Alpok felé!
A Vrata-völgy végében lévő parkolóba este kilenc körül érkeztünk. Innen 200m sétával értük el az Aljazev házat (1015m), ahol egy kellemes, 10 férőhelyes szobát kaptunk. Rajtunk kívül még két magyar csapat volt már a házban.
A Vrata-völgy végében lévő parkolóba este kilenc körül érkeztünk. Innen 200m sétával értük el az Aljazev házat (1015m), ahol egy kellemes, 10 férőhelyes szobát kaptunk. Rajtunk kívül még két magyar csapat volt már a házban.
Az időjárás-előrejelzés miatt úgy döntöttünk, hogy másnap korán kelünk, hogy 1800 m szintet leküzdve, még aznap délután a csúcson lehessünk.
2013.09. 28. szombat
Öt órakor keltünk, és még sötétben, hatkor, fejlámpáink fényénél indultunk a völgyben az óriáskarabínerig ( partizán emlékmű).
Itt balra fordultunk a Tomnisek útra, amely az egyik klasszikus út a csúcsra. Sajnos hiába világosodott ki, ködös, párás idő fogadott minket. Nagyon meredeken emelkedett az út a bükkösben, majd fenyőerdőben haladtunk felfelé, olykor sziklán másztunk, sikamlós gyökerekbe kapaszkodva, és lépésenként 30-50 cm-t emelkedtünk. Másfél óra múlva az ösvény kiért a zárt erdőből, sziklák, meredek fűfoltok, törpefenyők között, olykor omladékos részeken értünk egy szűk kis hágóba, ahol elértük a sziklát. Innentől kezdődően drótkötéllel biztosított szakaszok következtek.
A sziklafalon hatalmas, függőleges gerinctarajok és szakadékos, omladékos, meredek bevágások váltogatták egymást. Az ösvény ezeket metszette enyhén emelkedve: nagy mélységek fölött húzódó peremeken harántoltunk, majd átkeltünk egy mélybe vesző, omladékos kuloáron. Azután dróttal biztosított felmászások következtek a soron következő gerinc oldalára. Ez volt az út legizgalmasabb része. Ezen a szakaszon már néha felszakadozott a köd-felhőzet és fantasztikus panoráma kárpótolt minket. Hamarosan jobbról becsatlakozott a másnapi levezető utunk, a Prag útvonal.
Itt balra fordultunk a Tomnisek útra, amely az egyik klasszikus út a csúcsra. Sajnos hiába világosodott ki, ködös, párás idő fogadott minket. Nagyon meredeken emelkedett az út a bükkösben, majd fenyőerdőben haladtunk felfelé, olykor sziklán másztunk, sikamlós gyökerekbe kapaszkodva, és lépésenként 30-50 cm-t emelkedtünk. Másfél óra múlva az ösvény kiért a zárt erdőből, sziklák, meredek fűfoltok, törpefenyők között, olykor omladékos részeken értünk egy szűk kis hágóba, ahol elértük a sziklát. Innentől kezdődően drótkötéllel biztosított szakaszok következtek.
A sziklafalon hatalmas, függőleges gerinctarajok és szakadékos, omladékos, meredek bevágások váltogatták egymást. Az ösvény ezeket metszette enyhén emelkedve: nagy mélységek fölött húzódó peremeken harántoltunk, majd átkeltünk egy mélybe vesző, omladékos kuloáron. Azután dróttal biztosított felmászások következtek a soron következő gerinc oldalára. Ez volt az út legizgalmasabb része. Ezen a szakaszon már néha felszakadozott a köd-felhőzet és fantasztikus panoráma kárpótolt minket. Hamarosan jobbról becsatlakozott a másnapi levezető utunk, a Prag útvonal.
Holdbéli táj bontakozott ki előttünk. Jobbra felhőbe veszve
magasodott a csúcs, előtte a dolinákkal, hasadékokkal tagolt karsztos sziklafelszín
egy kővé dermedt gleccserre emlékeztetett minket. Ezen a szakaszon amikor
hó fedi a szakadékokat, nehéz és nem veszélytelen az átkelés. 11 órára el értük
szálláshelyünket a Triglavski dom menedékházat.
Egyórás pihenő után tovább indultunk a csúcsra. Folyamatos mászással először a Mali Triglav-ra kapaszkodtunk, majd vékony gerincélen, ködben-felhőben értük el a 2864 m magas Triglav csúcsot, Szlovénia tetejét.
Fél órát töltöttünk a csúcson, hátha egy kis ablak nyílik a felhőn, és gyönyörködhetünk a tájban. Ez azonban csak a levezető út vége felé következett be, amikor már a házhoz közeledtünk. Nagyon erős szél támadt, de cserébe kitisztult az idő. Pihenéssel, fotózással töltöttük a délután hátralévő részét, majd a ház melegében fogyasztottuk el vacsoránkat; így majdnem le is maradtunk a naplemente-előadásról, de azért néhány képet sikerült készíteni. Hűvös, pici, nyolc ágyas szobánkban tértünk nyugovóra, amit néhány óra alatt mi magunk fűtöttük fel saját melegünkkel.
2013.09. 29. vasárnap
Hajnalban villámlásra és égzengésre ébredtem. Megérkezett a beígért rossz idő, így egy jó fél órával később is ráértünk felkelni.Csepergő esőben kezdtük meg a lefelé vezető utunkat. A „kő-glecser”-en még egy kicsit szét nyílt a felhőzet, de utána egyre jobban eleredt az eső. A Prag út elérése után már szakadó esőben kezdtük meg a folyamatos lefelé mászást. A vizes sziklák miatt sebességünk nagyon lecsökkent. Izgalmas (és nem veszélytelen) ereszkedésünket még néhány égzengés is fokozta. Egyre több vízesés keletkezett a folyamatos, egyre erősödő eső miatt. Teljesen eláztunk. Szerencsére a hőmérséklet nem volt vészes, így ha mozogtunk nem fáztunk. A körülmények miatt sokkal hosszabb idő alatt értünk le. A völgy alját elérve már csak egy félórás séta várt ránk az Aljazev dom-ig, ahol a meleg ház várt minket egy kis feltöltődés lehetőségével. Átvettük száraz ruháinkat és egy kis meleg étel elfogyasztása után indultunk el hazafelé.
Egyórás pihenő után tovább indultunk a csúcsra. Folyamatos mászással először a Mali Triglav-ra kapaszkodtunk, majd vékony gerincélen, ködben-felhőben értük el a 2864 m magas Triglav csúcsot, Szlovénia tetejét.
Fél órát töltöttünk a csúcson, hátha egy kis ablak nyílik a felhőn, és gyönyörködhetünk a tájban. Ez azonban csak a levezető út vége felé következett be, amikor már a házhoz közeledtünk. Nagyon erős szél támadt, de cserébe kitisztult az idő. Pihenéssel, fotózással töltöttük a délután hátralévő részét, majd a ház melegében fogyasztottuk el vacsoránkat; így majdnem le is maradtunk a naplemente-előadásról, de azért néhány képet sikerült készíteni. Hűvös, pici, nyolc ágyas szobánkban tértünk nyugovóra, amit néhány óra alatt mi magunk fűtöttük fel saját melegünkkel.
2013.09. 29. vasárnap
Hajnalban villámlásra és égzengésre ébredtem. Megérkezett a beígért rossz idő, így egy jó fél órával később is ráértünk felkelni.Csepergő esőben kezdtük meg a lefelé vezető utunkat. A „kő-glecser”-en még egy kicsit szét nyílt a felhőzet, de utána egyre jobban eleredt az eső. A Prag út elérése után már szakadó esőben kezdtük meg a folyamatos lefelé mászást. A vizes sziklák miatt sebességünk nagyon lecsökkent. Izgalmas (és nem veszélytelen) ereszkedésünket még néhány égzengés is fokozta. Egyre több vízesés keletkezett a folyamatos, egyre erősödő eső miatt. Teljesen eláztunk. Szerencsére a hőmérséklet nem volt vészes, így ha mozogtunk nem fáztunk. A körülmények miatt sokkal hosszabb idő alatt értünk le. A völgy alját elérve már csak egy félórás séta várt ránk az Aljazev dom-ig, ahol a meleg ház várt minket egy kis feltöltődés lehetőségével. Átvettük száraz ruháinkat és egy kis meleg étel elfogyasztása után indultunk el hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése