Kaukázusi kaland - a Kazbek csúcsán!

             Eljött az idő hogy ismét Keletre utazzunk. Keletre, el egészen Európa és Ázsia vadregényes határmezsgyéjére; ahol keselyűk keringenek az Alpoknál is hatalmasabb hegyek felett: a Kaukázusba.

A Kazbek csúcsa Stepantsminda faluból nézve

  
           Július 30.  ...Szerencsére azonban e vad hely megközelítése meglehetősen egyszerű. Magunk is meglepődtünk hogy az éjszakai repülés után délelőtt már bő húsz kilós hátizsákjainkat cipeljük felfelé. Stepantsminda (volt Kazbegi) településről indulva (ahol a civilizációt magunk mögött hagytuk) elhaladunk a festői Szentháromság-templom mellett, majd még 2400 m-ig küzdjük fel magunkat, mígcsak a kialvatlanság felül nem kerekedik a kalandvágyon - és lőn az ösvény mentén, zöldellő hegyi réten  az első tábor.

Táborhelyünk 2400 m-en

              Július 31.  Másnap reggel mintha mi sem történt volna,változatlanul meredek úton kapaszkodunk a kicsiny Sabertse szentélyig, 2950 méteres magasságba. Ha nem gyűlnének a felhők, meseszép kilátóhely lenne ebből a 2950 m magas nyeregből, ahonnan elénk tárulna a Hegy. Így azonban beérjük azzal hogy belátjuk aznapi utunkat. Patakon kelünk át, felkapaszkodunk a Gergeti-gleccserre, ahol az eddigi idilli zöld táj helyett hirtelen hó és köd fogad - megérkeztünk a komoly hegyek közé.

Felfelé a Gergeti-gleccseren

Hamarosan áthatolunk azonban a felhőn, és mire a 3670 m-en fekvő Bethlemi házhoz (egykori meteorológiai állomás) érkezünk, ragyogó napsütés fogad. A kint alvást választjuk, sátrat verünk a ház körüli sivár platón - a délutánt pedig  jóleső semittevéssel és rosszul eső fejfájással töltjük...

Tábor a Bethlemi-ház alatt

              Augusztus 1. Ez a nap az akklimatizációs túra napja, legalábbis az eredeti forgatókönyv szerint. Mivel azonban az idő most jónak ígérkezik, ha minden kötél szakad....szóval hajnali háromkor indulunk, teljes felszereléssel - csak hárman, mert Szabi úgy érzi, az akklimatizációja még nem tökéletes. (vagy kicsit bölcsebb nálunk...) Magam is gyengén érzem vagyok, nehezen tartom a tempót a többiekkel, ezért  másfál óra után a visszafordulás mellett döntök.  Fáj az "elvesztegetett" nap, de  élvezem a sietés nélküli ragyogó reggelt, és meg kell állapítsam, hogy ha mi vagyunk a "kemény mag", hát van annál is keményeb...de mire a fiúk délután diadalmasan visszaérnek, minden a helyére került.
             Augusztus 2. Ez lesz az én napom! A bársonyfekete égen ragyognak a csillagok, a hegyoldalban fejlámpák fénye pislákol, mikor útra kelünk. Köves-havas morénadombokon bukdácsolunk, majd feljebb kisímul a táj, először 4200 m-en a kisebb gleccserplatót keresztezzük (rajta pompásan kiépített, hófalakkal kerített tábor), majd 4500 m-es magasságban a hatalmas Maili-plató hómezőjét keresztezzük. Itt már közeledik a reggel; az első napsugarak valószerűtlen rózsaszínbe festik a havas csúcsokat.

Az Ortsveri (4265m) hajnali fényben

Maili-plató

...közeldik a reggel

Nemcsak a fény érkezett meg azonban hanem a szél is. Kezdetben csak a bokám körül örvénylik a felkavart hó, de mire befordulunk az északi oldalba, már füstöl az egész hegyoldal. Keserves a hideg, próbálok sietni felfelé (kevés eredménnyel) hogy mielőbb elérjem a 4900 méter körüli nyerget a csúcstömb alatt, ahonnan már viszonylagos szélcsendben lehet haladni.

Előttünk a csúcstömb alatti nyereg

 Átvágom magam a hópárkányon (többen is vannak előttem, de a hófúvás percek alatt újraépít mindent) és előttem a célegyenes: az utolsó száz méter jó 40 fokos firnlejtő.

Az utolsó firnlejtő

A csúcs alatti, legmeredekebb szakasz

Az erőm fogytán, így szánalmasan lassan haladok, de egyszer minden véget ér - és fent állunk az 5033 méter magas hókupolán! A kilátást nem zavarja semmi; körös-körül hegyek és hegyek...a távolban az Elbrusz, a Shkara és számtalan ismeretlen csúcs...Ismét egy álom valóra vált...

Kazbek 5033 m!

...De a szél nem hagy időt az elérzékenyülésre, pár fotó és már lefelé tartunk.

Alattunk a négyezresek...

           Augusztus 3. A táborbontás napja. Terveink szerint a Szentháromság-templomig ereszkedünk, ahol természetközeli (és költségkímélő) módon sátorozunk majd, Az időjárás azonban közbeszól:épp  a templomnál jártunkkor kiadós zivatar kerekedik, minek eredményeképp kihagyjuk a sátorozást és egészen a faluig megyünk. Ágy és terített asztal vár a falusi házban ahol szállást kaptunk - vitathatatlanul a túra egyik fénypontja az este.
          Augusztus 4. Ma Tbiliszibe utazunk. Kicsit fáj a szívem hogy elhagyjuk a hegyeket, a vidéket. Az utazás azonban szép, a szálláskeresés izgalmai meg a délutáni városnézés lefoglalanak.
          Augusztus 5. Még egy napunk van, tehát ismét városnézés. Sok újat nem látunk, talán a gondolatok is az otthon körül járnak - így már kora este kibuszozunk a reptérre, ahol további hosszú órákon át darvadozunk, míg végre hazarepít a gépmadár, hogy itthon elmesélhessük, megírhassuk vagy csak emlékeink közé eltehessük a mi kaukázusi kalandunkat.


> További képek

A fotókat Győrfi Károly és Hunyadi László készítették.