Valaki eljött ide, akárcsak mi magunk, és nem tért haza. Örömmel, lelkesedéssel indult útnak hozzánk hasonlóan, azután történt valami - lavina, villámcsapás, vagy talán csak egy rossz lépés? - és vége lett mindennek . Valószínűleg nem vitt véghez semmiféle rendkívülit. Sőt könnyen lehet hogy hibázott is. De közülünk való volt, hegymászó, túrázó vagy egyszerűen csak ember. Valahol aznap üresen maradt egy szék, egy ágy; befejezetlenül egy élet... és az ittmaradottakban örökre megválaszolatlan marad a kérdés: Miért?
Mi akik a hegyek ösvényeit járjuk tudjuk a választ. Tudjuk mi az ami ellenállhatalanul vonz felfelé. Tudjuk azt is hogy veszélyes. Egyikünk sem azért indul el hogy ne térjen vissza - és mégis...
Ma, amikor eltávozott szeretteinkre emlékezünk, turista társaim, gondoljunk azokra is akik a hegyek bűvöletében lelték halálukat! Ismerősökre akik nem tartanak többé velünk, és ismeretlenekre, akiknek nevét és történetét út menti emléktáblák őrzik. Gondoljunk rájuk és emlékezzünk, hogy mi magunk biztonságban járhassunk ott fenn, ahol csak a szélnek van hangja és csak a felhők mozognak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése