Maradj talpon!

- avagy a gleccserek anatómiája

Aki egyszer  a magas hegyek vonzásába került, előbb-utóbb elmerészkedik az örök hó birodalmába is. Egzotikus világ ez - a maga sajátos veszélyeivel. Ezek közt is legfontosabbak a gleccserhasadékok. Ezek a rejtett csapdák szinte mindig fenyegetést jelentenek - mégis, nem teljesen véletlenszerűen nyílik meg alattunk a föld! A gleccserek bizonyos fizikai törvények szerint formálódnak - íme álljon itt néhány tipp melyek segítségével, a rendszert átlátva csökkenthető annak az esélye hogy az ismert televíziós vetélkedő vesztes játékosainak sorsára jussunk.

A gleccserek különböző típusai különféle veszélyek forrásai lehetnek:

A függőgleccser meredek falakon végződő vagy gerincekről lenyúló, többé-kevésbé instabil jégtömeg. A "normál" utak ritkán vezetnek ilyenek felszínén - annál inkább alattuk. A veszély értelemszerűen ilyenkor nem az hogy leesünk valahová hanem hogy ránk esik valami. Általában a törmelékből becsülhető az estleges   jéglavinák hatótávolsága - igyekezzünk tisztes távolságban kikerülni ezeket a zónákat, vagy ha ez nem lehetséges szaporázzuk lépteinket!



Függőgleccser a Dom északnyugati oldalán (Wallisi-Alpok)



A palástgleccserek egy-egy hegycsúcsot borító jégsapkák, viszonylag lassú mozgással és kevés hasadékkal, aránylag békés terepet kínálnak. (Pl. az  Elbrusz a Kaukázusban)

A nagyobb jégfolyamok egy részét teljes egészében kőtörmelék borítja - ezek az ún. közép-ázsiai (" turkesztáni") típusú gleccserek. A klíma melegedése, szárazodása és a gyakoribb kőomlások miatt az Alpokban is egyre többfelé találkozhatunk effélékkel ( ilyen pl.Glacier du Miage a M.Blanc olasz oldalán).  A jégfelszín gyakorlatilag elő sem bukkan, de hasadékok illetve az olvadékvizek által kialakított medrek, búvópatakok néhol előfordulnak - nem árt tehát az óvatosság.



Törmelékel borított gleccser (Lenin-gleccser, Pamír)





Végül következnek a nagy "völgyi" gleccserek, melyeknek minden "alkatrészük" megvan. Járjunk végig egyet képzeletben!

Lentről közelitve, még mielőtt a tulajdonképpeni gleccsert elérnénk a jég által lerakott morénákon kell átjutnunk. Ezek  lehetnek szabályos, feltűnően éles gerincű dombvonulatok vagy osztályozatlan törmelék kaotikus egyvelege is. Közötte a jégár fő tömegétől elszakadt, már nem mozgó jégtömegek is lehetnek - ez a holtjég. A morénagátak mögött nemegyszer tavak keletkeznek - ezek meglehetősen változékony, gyakran rövid életű képződmények.



Holtjég (Ötz-völgyi Alpok)





 Elérve végre a gleccsert a gleccser homloka az első ami szembetűnik.

A viszahúzódó jégárak homloka lapos, mostanában csak ilyennel találkozhatunk.

A gleccserkapu az a barlangszerű nyílás melyen át az olvadékvíz a környezetbe távozik. (A felszínről hasadékokon jut le a víz a jég aljára, illetve a nyomás és súrlódás hatására a jégtömeg alul is olvad - télen is.)



Gleccserkapu (Langtaler Ferner, Ötz-völgyi Alpok)



Rálépve a jégre, a gleccser nyelvén folytatjuk az utunkat. Itt már rendszeresen találunk hasadékokat - általában  keresztirányban és többé-kevésbé ritmikusan ismétlődve. Lent még általában keskenyebbek, inkább  feljebb találhatók veszélyesen széles kivitelben. Óvakodjunk ugyanakkor a nagyméretű körkörös mintázatú területektől - ezek a gleccser fogyatkozásának tünetei, nagyobb üregek fokozatos beszakadásával keletkeznek.



A Hintereisferner "nyelve" (Ötz-völgyi Alpok)



A nagyobb gleccserek hómentes felszínén enyhe időben erek, patakok szabályos hálózatát találjuk. Ezek helyenként  a karsztvidékek víznyelőihez hasonló aknaszerű szakadékokban ("gleccsermalom") tűnnek el a mélyben.

Felszíni vízfolyás a Hintereisferneren



Ha a gleccser valamilyen keményebb kőzeten bukik át, domború felület keletkezik. Itt jóval több hasadékra számíthatunk, nemcsak keresztben de hosszirányban is - mintegy kockákra darabolva a felszínt. Ezek a kockák egész nagyok is lehetnek de van hogy különálló keskeny és ingatag jégtornyok(serac-ok) tömegére bomlik a terep. Hasonlóan nehéz és veszélyes terep ("jégesés") alakul ki a gleccser meredekebb részein.

A laposabb részeken, így a nagy katlanokban  kevesebb, de néha hatalmas szakadékokat találunk - a mélységük is jelentős lehet, tekintve hogy a jég vastagsága ezeken a helyeken a legnagyobb. (A svájci Aletsch-gleccser Concordiaplatz nevű részén pl. több mint 600 méter!)

Jégesés (Lenin-gleccser)



Ha két jégfolyam találkozik, értelemszerűen nem képesek összeolvadni hanem párhuzamosan folytatják útjukat a közös mederben. Határvonalukat a középmoréna törmelékcsíkja jelzi. Ez - az összetartó nyomás miatt - többnyire viszonylag biztonságos útvonalul szolgál.



Gleccserek ha találkoznak- bár hó takarja de így is jól láthatók a közép- és oldalmorénák vonalai.( Himalája, India)



Ha gleccserünket oldalról szikla határolja, a jég és a kőzet határvonalán is számíthatunk hasadékra: ez a szegélyhasadék ("randkluft"), amely a szikla felmelegedése miatt alakul ki.

  

A hegygerinchez közeledve egy utolsó, de legtöbbször egyáltalán nem lebecsülendő akadályt kell még legyőznünk: a gerinc alatt, ahol már kellő vastagságot elérő firn gyűlik össze hosszan, néha több száz m-en át húzódik a peremhasadék ("bergschrund"), amely tulajdonképpen a gleccser felső határvonalát jelenti. Itt éri el a firntakaró azt a kritikus vastagságot (és nyomást) hogy lassú mozgásba lendüljön. Ha mindezek után sem nyelt el minket a föld, nyitva áll az út a csúcsra :o) 

Peremhasadék (Hohberg-gleccser, Wallisi-Alpok)

  A valóságban persze nem minden ilyen egyszerű! Az itt leírtak nem pótolják a biztonságos gleccserjáráshoz szükséges gyakorlati és technikai ismereteket, melyeket hegymászó tanfolyamokon és/vagy túravezető, gyakorlott túratárs társaságában szerezhetsz meg!!

Kérdésed, véleményed van az itt olvasottakkal kapcsolatban?  Írd ide vagy küldd el e-mailben a karpat-tura@freemail.hu  címre! Bejegyzésed moderálás után válik láthatóvá.