Egy réges-régi utunk ismétlése lett ez az idei nyári túra. Még a Kárpát-Túra megszületése előtt, egyik első szervezésem emlékével jártam újra a Hochschwab mészkősziklás-zöld gyepes-töbrös-kőszáli kecskés klasszikus útvonalát július közepén, az alpesi nyár legszebb idején. Most is az akkorihoz hasonló ragyogó idő fogadott; a hegyek ugyanott vannak mint egykor, szóval megnyugtató a változatlanság :-) - de mit tesz az idő - csak az utak lettek talán hosszabbak, és az emelkedők meredekebbek mint közel két évtizeddel ezelőtt ?! :-))
 |
| A nyár virágai: havasi mák |
Július 13.
Kisebb eltévedések után mindenki együtt a kiindulóponton!Autóinkkal a Seeberg-hágó tetején parkolunk le. Van előnye is, hogy visszaúton itt fent várnak majd a járművek; és hátránya is, hogy túránkat rögtön háromszáz méteres szintvesztéssel kezdjük. Először tehát leereszkedünk Seeberg településre. Árnyas erdő, pára, az otthoni (azóta is emlékezetes) forró nyár után igazi felüdülés! (Lefelé legalábbis; felfelé menetben, az erdőt elhagyva azért a nap és a fülledtség megteszi hatását később).
Elhagyva a falut, a hossza nyújtózó Dullwitz-völgyet követjük. Eleinte zöldellő rétek, tehenek, alpesi idill; majd fenyvesek, és száraz patakmeder kísér. A közelmúlt kiadós esőinek pedig van nyoma: sáros,korábban víz járta szakaszokon is járunk. Most azonban még tiszta az idő, tűző napsütésben kaptatunk egyre feljebb; egy kisebb nyergen (Höllkampl) is átkelünk, azután keresztül a Voistalergasse ("utca") sziklás szorosán, mielőtt felérünk a 1...m magasan álló Voistalerhütte menedékházba. A ház már nem ugyanaz mint annakidején mikor itt jártam; némileg tájidegen kocka formájú épület vár ránk. Belülről persze modern és funkcionális minden, - de azért (ez sem) olyan már mint régen...
Miután birtokba vettük szállásunkat, kisebb kirándulásra indulunk még délután. A cél az Ochsensteig; az az ösvény melyet eredendően terveztem megközelítés gyanánt, de végül a késői indulás és az estére jelzett időromlás miatt az egyszerűbb verziónál maradtunk. Mostanra gyűlnek már valóban a felhők, de nem tűnik vészesnek, így elindulunk a rövid oda-vissza útra, hogy lássuk miről maradtunk le :-) Annak ellenére is hogy tábla figyelmeztet: az út lezárva, nem járható! Kérdésünkre elmondják hogy a korábbi felhőszakadások vize vitte el az utat egy szakaszon. Szentül megígérjük hogy csak addig megyünk el, tudva hogy errefelé komolyan veszik az efféle figyelmeztetéseket...
 |
| Ochsensteig |
Kellemes és szép ösvényt követünk, amely alig emelkedve de annál szebb kilátással kanyarog a völgy oldalában, kissé visszafelé tartva eddigi utunkhoz képest, Nehézség semmi egyelőre, majd egy pár méteres szakaszon valóban vízmosások szabdalják az utat, (egy helyütt talán kezünkkel is támaszkodnunk kell); majd átjutva mindezen a túloldalán lévő "Lebensgefahr" tábla jelzi hogy ez volt az életveszélyes szakasz. Ha már itt vagyunk, akkor kicsit még továbbmegyünk, a .nyereg után egy kis sziklaormot jelölünk ki célként. Kis pihenés, csúcsélmény (bár neve nincs a magaslatnak, de mégis :-) ; fénykép magunkról, hegyekről, felhőkről ... majd visszaút veszélyen át, és vacsora a teraszon az első esőcseppekig; a folytatás és sör már odabenn, az új ház hatalmas ablakain át nézve a beálló sötétséget, leereszkedő ködöt és immár zuhogó esőt ...
 |
| Gyűlnek a felhők ... |
Július 14.
Reggel fényes az ég, semmi akadálya a folytatásnak! Irány a Hochschwab csúcs, a háztól eleinte kényelmesen, majd egy forrást elhagyva kiadós emelkedővel kapaszkodunk a kétezres magasságba. Itt találkozunk először kőszáli kecskékkel, nagy a meglepetés, de sokan vannak, úgyhogy egy idő után már szinte megszokjuk őket :-)
 |
| Táj kőszáli kecskével |
 |
| Hochschwab 2277 m |
A Schiestlhaus menedékháznál tartunk pihenőt, (ide vissza kell még jöjjünk); majd innen szűk fél óra a 2277 méteres csúcs, a hegység legmagasabb pontja. Odafent nem időzünk sokat, mert hosszú még az út vissza; a háznál sem állunk még egyszer. Visszaút gyanánt hosszan követjük az Aflenzer Staritzen gerincét- már amennyiben annak nevezhetjük, mert inkább fennsík vagy széles hegyhátak sorozata vár, kaptatókkal, lejtőkkel, zöld nyári réteken át, de néhol az igazi alpesi sziklavilágot is láthatjuk, a Ringkamp katlanában; és utunkat víznyelők, zsombolyok kísérik több helyen is.
 |
| Ringkamp |
 |
| A kevés sziklás útszakasz egyike |
Tűz a nap, az út végtelennek tűnik; és előkerülnek a régi emlékek is; amelyek szerint ez a szakasz is gyorsabban ment anno ... De egyszer minden véget ér, így a hosszas lankákról egyszer csak lefordulunk dél felé. Innen meredek, köves-lépcsőzetes út veszi igénybe a combizmokat, az utolsó kb ezer métere ereszkedés a Seeberg nyergéig bizony nem esik jól - de megjártuk, és szép volt mint mindig, ezúttal is, a Hochschwab nyári világa!
A fotókat Sczepanik Vivien, Galiba Imre és Hunyadi László készítették
