Jól bejáratott téli úticélunk, idén januárban ismét itt jártunk: az Árvai-Beszkidek vidéke, ahol a Kárpátok ívének legészakibb szakaszán, túl a Tátrán, Fátrán, még egyszer az erdőhatár fölé emelkednek a magas de szelíd vonalú hegytetők! Korábbi útjainkon mindeddig hűségesen kísért a szép téli idő, de úgy látszik addig-addig próbálkozunk, amíg ...
Január 26., vasárnap
.. Borús és enyhe az idő a Krowiarki-nyeregnél, ahol leparkoljuk az autókat. Célunk ma egyből a Babia Góra csúcsa, mivel bár valamelyest több felhő de kevesebb szél ígérkezik a mai napra; és a kopár tetőn ez utóbbi döntő lehet! Olvadozik a kevés hó (már inkább jég az is), kissé csalódottan készülődünk.Nem sietünk, hiszen javulás ígérkezik aznapra, de ennek még semmi jele. Betérünk az erdőbe, előkerülnek a hómacskák is az alaposan kicsúszkált ösvényen. Pár száz méterrel feljebb dühöng már a déli szél, és belemerülünk a száguldó ködfoszlányok közé. Nagy a forgalom az úton (milyen lehet itt jó időben!?), viszont legalább úgy tűnik annyira nem lesz elviselhetetlen feljebb sem! Lassan fogynak a fák, törpefenyők között, majd nyílt terepen tartunk felfelé. Szerencsére a szél nem annyira erős, de körülöttünk csak köd, ami néha világosodni látszik ugyan de kilátás semmi. Hosszas, széles,lankás emelkedő vezet a köves hegytetőig, ahol újonnan készült kereszt, János Pál pápa emlékét őrző kő és mindenekelőtt jótékony szélvédő kőfal várja a csúcsra érkezőket. Utóbbi építőjét különösen áldom most magamban; nemkülönben a GPS csodáját, mert egyrészt van hol meghúzódjunk pár percre; másrészt a "műszeres megközelítés" szinte nélkülözhetetlen most ezen az alapvetően lapos, ködbe borult havas hegytetőn.
 |
| Babia Góra, 1725 m - akkora a köd hogy a szél sem látszik... :-) |
Nem időzünk sokáig, bár néha derülni látszik a köd, de várni nem lehet; mínusz 1-2 foknál ugyan nincs hidegebb de a szél itt már nyolcvan kilométer körüli. Néhány gyors fotó alig látszó útitársakról, keresztről, amíg el nem fagynak az ujjak, azután irány lefelé! Kis kitérő dél felé (nem szándékosan ...), majd a helyes irányt felvéve, a nyugati "gerincen", sárga jelzés és szlovák-lengyel határkövek mentén ereszkedünk lefelé. Ismét világosodik, egyre inkább, és ennek már fele sem tréfa! Feltűnik a Nap opálos korongja, és perceken belül felgördül a függöny a környező tájról! Előttünk a Brona-nyereg, utána a Mala Babia Gora 1517 méteres csúcsa következik (ezeken átkelünk még); délre Árva, északra Szilézia hegyes-dombos vidéke.
 |
| Mala Babia Góra |
Gyorsan leérünk a nyeregbe, és már napos időben, szélárnyékban de itt kiadósabb, vagy hetven centis hóban túrázunk a kisebb csúcson át, a Zywieckie Rozstaje nevű helyig, ahol élesen jobbra fordulunk. Ez már a célegyenes, az északi hegyoldalban közel szintet tartva, jó óra alatt megérkezünk a Markowe Sczawiny menedékházhoz, ahol szállásunk lesz ma este. A ház, mondhatni a mienk, vasárnap este alig van vendég rajtunk kívül - jó a vacsora, családias a hangulat; valami olyasmi az este amilyennek lennie kellene mindig talán ...
 |
| A Babia Góra nyugati oldalán |
Január 27., hétfő
Másnap hajnalban ismét zúg a szél, és még enyhébb az idő, ha lehet. Korán indulunk, először visszatérünk autóinkhoz, ahonnan még egy kirándulás vár ránk a hazatérés előtt. Körülbelül hét kilométert megyünk a kiépített, kényelmes szekérúton, hóban, jégen ,sárban vegyesen; fenyvesek és bükkerdők között, elhaladva a Babia Góra csúcsa alatt. Az úttól valamivel lejjebb kis befagyott tó (Mokry Stawek, vagyis "Nedves tavacska") rejtőzik, mint látnivaló, nem is hagyjuk ki.
 |
| Mokry Stawek |
Visszaérve az autókhoz, lepakoljuk a csomagok nagy részét, majd a tegnapi gerinctúra ellenkező irányú folytatásaképpen, Észak (majd később Kelet) felé indulunk. Hosszú gyaloglás, fenyvesek között, napfényben és olvadó hóban; kissé tavaszias is a hangult már. Első megállónk a Kyczorka 1298 méteres csúcsa, ahol kilátás nyílik tegnapi útvonalunk felé (de hegyünkön most is csak úgy ömlik át a felhő ...).
 |
| Ez a vidék is sokszor cserélt gazdát- német birodalmi határköveket is rejt a fenyves |
 |
| Kyczorka, 1298 m - szemközt a Babia Góra |
Innen még egy szűk fél órát túrázunk célunkhoz, a Polica csúcsáig. Ahogy tegnap is, ma szintén a történelmi Magyarország határán jártunk, mostani hegyünk pedig éppenséggel az egykori ország legészakibb pontja volt, a 49-50. szélességi fok között..Az 1346 méteres hegyről Dél felé kapunk egy kis ízelítőt a Tátra panorámájából (amennyire a hegyen "fennakadt" felhők engedik), szokatlan perspektívából, "hátulról" nézve, a kidőlt-széltörte fenyők közül. A gerincből alig kiemelkedő csúcson a ritkás fenyők között kis keresztet, útjelző táblát találunk; kicsit odébb pedig szomorú mementókét az 1969-ben a közelben történt légikatasztrófa emlékműve áll.
 |
| Polica, 1369 m - a történelmi Magyarország legészakibb pontja (49°37') |
Innen nem marad más mint a visszaút. Lehetőség szerint nem oda-vissza úton szoktunk járni, de most mégsem unalmas - újabb két óra a Beszkidek fenyői között, beszélgetéssel, gondolatokkal, emlékekkel kitöltve, míg visszatérünk a Krowiarki-nyeregbe - innen már csak szűk öt óra a hazaút Budapestig a legészakibb Kárpátok hegyei közül...
A túra, számokban:
- 2 nap
- szállás: menedékház
- 1. nap 14 km, 1050 / 860 m szint fel/le
- 2. nap 21 km, 760 / 950 m szint fel/le
Korábbi útjaink ezen a környéken:
